Tegnap, mikor elindultál, még nem sejtettél semmit. Elköszöntél a feleségedtől, beszálltál a kocsiba, és elindultál Miskolcra. A hüvelyváladékos nadrágodban, és ingben, nyakkendő nélkül mentél. Reggel még nedves volt a hajad, mikor indultál, de hamar megszáradt, kicsit párás lett a kocsi, járatnod kellett a légkondit.

Korán mentél, még sötét volt. Utálsz sötétben vezetni, szólt a rádió, néha zene, de inkább beszélgetések ismétlései. Nem gondolkodtál, csak vezettél, ismered az utat, már magától is lemenne a kocsi. Tartottál tőle, h eléd ugrik egy őz, egy róka, elvakítja a fényszóró, és ledermed, neked meg nincs más lehetőséged, mint nekimenni. Ha neked nem is lesz bajod, ott állsz törött kocsival az úton, egy csomó idegeskedés, pénz ezt az ellenségének sem akarja az ember.

De nem jött őz, sem róka, még egy süni sem, nyugodt volt az út. Időre a az ügyfeledhez értél, még egyszer megnézted a cipődet, utoljára áttörölted, beletúrtál a hajadba, és elindultál a tárgyalásra.

Utálok korán kelni.

Éjszaka bármeddig fent tudok maradni, de a hajnali kelés kikészít, bedagadt a szemem, a kávéig épp csak elvonszolom magam.

Bemásztam a kádba, és lezuhanyoztam. A liliomos tusfürdőt használtam, és egy kacsás szivacsot. Felhabosítottam, és végigdörzsöltem a testem. Az arcomra csak tiszta víz folyt, a hajam is vizes lett, pedig azt nem akartam.

A nyakam már habos, de a víz gyorsan lemossa, végig a vállamon, a mellem között, a hasamon. Odalent kicsit csíp, mert előző este gyantáztattam - előtte meg szerettelek volna kérdezni, hogy neked mi tetszene, de sosem vagy elérhető… Maradjon a csík? Vagy legyen tejesen csupasz? Vagy legyen egy szívecske? Vagy egy őszapó sziluettje?

Magam kellett döntsek, egy nyíl lett, oda mutat, ahol kívánom az éritésed. Végig csorog mellette a hab, megy a nyíl irányába, vicces, ha nem érint ott a nyelved, akkor legalább a kis buborékok kényeztetnek.

Hétvégén új zuhanyfejet vettem. Még nem ismerem (be kéne mutatkoznom), kapcsolgatom, keresem azt az állását, ahol egy erős sugárban lövell ki. Nem találom. Van egy simogató, lágy sugár, kipróbálom a mellemen, milyen érzés. Kellemes, nem durva, mint a lágy csókok. Amikor még nincs követelőzés, amikor még nincs addmármagad.

Finom meleg a víz.

De én mégis borzongok. A mellbimbóm olyan kőkemény, mintha minuszokban állnék pucéran a hóban. Most csak gyorsan le akartam fürödni, de azt hiszem,ez hosszú lesz…

Tovább kapcsolok…     .

Megvan!

Kicsit vissza kell vennem a víznyomást, mert nagyon erős. Nekem gyengédség kell.

Először…

Óvatosan vezetem a sugarat a nyíl irányába.A csúcsánál már ott lüktet a kis katicám, és arra vár, hogy valaki elröptesse. Kicsit terpesztenem kell, hogy magamhoz férjek, és más szögből kell tartanom a zuhanyfejet. Felteszem a lábam a kis ülőkére.

Igen, így már jó!

A víz utat tör magának, nem erős a sugár, de nem kell rásegíteni, egykezes öröm. Pár pillanat, és már remeg a lábam. Nem esek el, ne aggódj, egy zöld ikeás krokodil vigyáz rám.

Mindig attól félek, h az ilyen eszközös orgazmusok hatására egy férfi keze, nyelve már túl kevés lesz.

De én nem kapok kezet!

Nem kapok nyelvet!

Nekem csak ez jut…

Átadom magam az élvezetnek. Összeszorítom a fogam, lehunyom a szemem. Érzem a sugarat, néha megremeg a kezem, és a hüvelyembe is behatol. De én most egy rapid csiklóorgazmust szeretnék. Gyorsat és erőset. Hogy kibírjam a mai napot. De meglesz, a csiklóm már levette a kapucniját, előbújt, és átadta magát a vízsugárnak.

Ölelkeznek, egybe forrnak. Most nem kell a síkosítás, nem kell a váladék, le is mossa azonnal. Előre görnyedek, aztán hátra, az arcom teljesen eltorzul. Lüktet a csiklóm, nem látom, de érzem, hogy mennyire megduzzadt, hogy minél nagyobb felületen izgathassam. És én pont azt teszem. Már csak pár másodperc!

Megfeszül a combizmom, kimerevítem a térdem. És nagyon gyorsan jön az orgazmus, egy irtózatos görcs, és aztán egy hatalmas adag görcsoldó. Oolyan lesz a lábam, mint a kocsonya. Nincs bennem csont…

Le kell zuhanyozzak újra, és fel kell mossam a fürdőt…

Milyen közönséges befejezés!

Mint csomót kötni az óvszerre.

Vagy kiköpni (már értem).

Megtörölközöm, de odalent még mindig nagyon érzékeny, óvatosan itatom fel a vizet, felveszem a bugyimat, a melltartómat, és farmert meg pólót. Halkan kiosonok, bezárom magam mögött az ajtót, kocsiba szállok és elindulok.

Az ügyfeled már várt rád, kávéval kínált, de visszautasítottad. Se kávé, se cigi, se pia, se nők...

Ja de, nők igen! :)

Nagyon jól megy a tárgyalás. Profi vagy, tudod, mikor, mit, hogyan mondj, az ügyfél  a tenyeredből eszik.

Tankolnom kell, megállok egy benzinkútnál. Nem indulok rögtön tovább, hanem félreállok, lejjebb tekerem a zenét, és koncentrálok. Rád! Felidézem az arcodat, a hajadat, a testedet nem tudom, mert még csak egy arasznyit láttam belőled…

Ha egyszer már sikerült fejben elmennem, tudod, ahogy meséltem, akkor megpróbálom, képes vagyok-e arra, hogy fejben felizgassalak....

Felhúzom az ablakot, és iszok egy kis vizet, hideg van, nem állítom le a motort, meg a rádió is szól, nem akarok itt ragadni, bikakábelem sincs, mióta Veszprémben leégettem... Lejjebb tekerem a rádiót, és keresek egy alkalomhoz illő zenét. Valahol olvastam, hogy a Boleró tipikus dugós zene, hát nem tudom, nekem az jut róla eszembe, amikor a suliban szólt az egyparipakétparipavágtat, tízparipaszázparipaügetahegyeken... na erre én nem tudok hangulatba jönni.

Nyomogatom az állomáskeresőt, itt hírek, ott beszélgetés, Végül bejön vmi 80-as évekbeli szexzene, jöhet! Megdöntöm az ülést, behunyom a szemem, és koncentrálok. Azt mondtad, az agyam rendben van, most meglátod, mennyire!

Látlak magam előtt. Ülsz szemben az ügyfeleddel, már vége a tárgyalásnak, laza levezető beszélgetés. Elképzelem magam, amint belépek az irodába, de ti nem láttok. Körbejárok, kinézek az ablakon, megmozgatom a függönyt. Odamegyek mögéd, megsimítom a hajadat. Úgy érzed, mintha huzat lenne, fel sem veszed.

Beszélgettek, az ügyfeled kávézik Nagyon szeretem a kávéillatot. A válladra támaszkodom, és a nyakadba hajolok. Beleszuszogok a nyakadba. A bal füledet megsimítom a kezemmel, a jobb fülcimpádat megpuszilom. Végigcsókolom a fülkagylódat, aztán nyelvvel végigmegyek rajta. Elindulok a tetején, és mint egy labirintust, bebarangolom. nem félek, hogy eltévedek, ismerem az utat. Belenyalok a füledbe.

Ezt már érzed. Nem olyan erősen, mintha tényleg ott lennék, de mintha egy éteri lény lebegne körülötted. Megborzongsz.

Veled szemben semmit sem vesznek észre.

Benyúlok az inged alá. Nagyon szorosra gomboltad, nincs könnyű dolgom, a legfelső gombot kigombolom, észre sem veszed. Rajtad van a fehér pólód, V nyakú, finom puha, és ragyogó fehér. Előbb a pólón keresztül simítom meg a mellkasod. Nem érzem a szőrszálakat!

Milyen szép tartással ülsz! Lenyúlok egészen a köldöködig, aztán vissza felfelé, a bal melleden végig, és azon mosolygok, h neked is ugyanúgy megkeményszik, mint nekem…

Az ujjaimat a pólód nyakába csúsztatom, közben a fülkagylódat harapdálom finoman. Most már érzem a cuki szőrszálakat, amiket nem szeretsz. Én szeretem!

Ha a mellkasodra feküdnék, csikizné az orromat.

 Ha pislognék, táncot járna a szempillámmal.

Ha a mellbimbód csókolnám, olyan lenne, mintha bajuszom nőtt volna.

Állok mögötted, simogatom a mellkasod. Érzel valami enyhe bizsergést. Arra gondolsz, biztos megint a stressz. Alig aludtál, 3 órát vezettél, semmit sem ettél. A másik kezemmel is benyúlok a pólód alá. Megkeresem a mellbimbódat. Megsimítom, megdörzsölöm. Közben a nyakadat csókolom. Az ujjaim közé veszem, és sodorgatni kezdem. Nyugi, senki nem lát semmit, csak te érzel egy finom simítást a testeden.

Egyszercsak felállsz a székből, vége a tárgyalásnak! Nem kaptam több időt!

Ahogy felpattansz, durván keresztülnyomakodsz rajtam. Nem haragszom, nem tudhatod, hogy ott vagyok. De ez a lökés visszazökkent a valóságba, ott ülök a kocsiban, szól a rádió, ködös az idő, indulnom kell tovább.

Visszaszaladok egy kávéért a kútra, elmegyek mosdóba, bevágom magam a kocsiba, csutkára tekerem a rádiót. Vissza kell térnem a valóságba, végtelenül fárasztó ennyire koncentrálni, és én még most is a hatása alatt vagyok annak, hogy sikerült.

Elköszönsz az ügyféltől, és ebédelni indulsz. Furcsán érzed magad, mint véradás után, amikor van rajtad egy fáradtság, de a csontvelőd már termeli az új, friss vért, ami megfiatalít.

Bemegyek a cégbe, és teszem a dolgomat. Nem tudok figyelni.

Tésztát eszel, és ásványvizet hozzá.

Kolléganőm felhúzza magát, leribancoz, ez pont kapóra jön, lelépek.

Telefonálgatsz, intézkedsz, 100 ímélt elküldesz, készülsz lélekben a délutánra.

Elmegyek Budaörsre, megkeresem a helyet, ahol szeretkeztünk. Alig találom meg, végül lekanyarodok a viskók közé

Eleged van, haza akarsz menni. Fáradt vagy, kimerült, pihenni szeretnél, és nyugalmat. Lemerültek a tartalékaid a konferenciák alatt, és még most sem jön nyugalmasabb időszak. És persze lelkileg is padlón vagy. Fizetsz, és visszaindulsz a küvetkező tárgyalásodra. Profi vagy, nem látszik rajtad semmi, ruganyosan lépdelsz, magabiztosságot sugárzol, megnyerő vagy.

Halk zene szól, az ülésem hátradöntve, relaxálok. Megkereslek az épületben, végigsuhanok a folyosókon, nem kerülgetem az embereket, csak átlebegek rajtuk. 180 km van köztünk, de én mégis ott leszek veled.

Nem akarom, hogy rosszul sikerüljön a tárgyalásod, türelmesen várok, míg a fontos részeket befejezitek. Addig elmegyek a szomszédod kórházba gyerekosztályra, megcsikizem a beteg apróságokat, megmozgatom az ágyak végére kötött minion lufikat, megsimogatom a holtfáradt aggódó anyukákat, akik napok óta egy stokin alszanak.

Megint elcsúsztam az idővel, mire észbekaptam, már végeztél, kijöttetek az irodából, kezet fogtatok, és indulsz máris a kocsidhoz.

Mögéd lebegek, és a nyakadba ülök. Nincs súlyom, nem érzel nehéznek.

Vicces, gyerekkoromban nagyon szerettem volna egy láthatatlanná tévő köpenyt, és most van egy, mindig is ott volt a fejemben!

Azzal szórakozom, hogy eléd lebegek, és átmész rajtam.

Egyszer.

Kétszer.

Háromszor.

Sokszor.

Én minden alkalommal beleszédülök.

Te mit érzel?

A kocsiban már alig várod, hogy elővedd a telefonod, és megnézd a méljeidet.

Sorra megválaszolod őket, én pedig a lábadhoz kucorodom.

Félek, hogy megint kifutok az időből, így a lényegre térek.

Simogatom az ágyékodat.

Nagyon fura, bennem vannak a térdeid, a fejemben a kormánykerék.

Simogatom a combjaidat, a vádlidat, amit még sosem láttam.

Melegséget érzel.

Jóleső melegséget.

Simogatlak.

Alig érezhetően, hiszen csak egy gondolat vagyok.

Kellemesen érzed magad tőle, örülsz, h vége a napnak, leeresztesz, és arra gondolsz, akit szeretsz.

Kigombolom a nadrágod.

Felmászom az öledbe, és hozzád bújok.

A csípőmet a tiedhez szorítom, és mozogni kezdek rajtad.

Nem vagy bennem.

Nem érintesz meg.

Azt sem tudod, h ott vagyok.

Lassan feléled a péniszed.

Visszamászom a lábadhoz, óvatosan megérintem aztán rájövök, h úgysem látsz, nem érzel, az agyunk kommunikál, nincs miért aggódnom, vagy zavarban lennem.

Marokra fogom, és megszorítom.

Ráborulok, és köré fonom az ajkamat.

A nyelvemmel körbeölelem, és míg mozgatom a fejem a kezemmel követem a fejem mozgását.

A kormánykerék minden mozdulatnál keresztülmegy a fejemen, bizarr.

A másik kezemmel kiszabadítom a golyóidat is, és finoman masszírozom.

Te ebből szinte semmit nem érzel, feszít az ágyékod, vágysz a kielégülésre, de hát egy parkolóban vagy!

Kinyújtom a nyelvem, és végignyalom, kezemmel próbálok nem idiótán pumpálni, ezt még gyakorolnom kell. hátradőlsz, behunyod a szemed, relaxálsz.

Én szorgalmasan ügyködök rajtad alul, vákumot képzek a számban, és beszippantom a makkodat, elengedem, körbecsókolom.

Elengeded magad, és néhány pillanatra mintha látnál.

De elhessegeted magadtól a gondolatot, milyen képtelenség.

Nem tudsz segíteni, a saját ritmusomban mozgok, még nagyon suta vagyok ebben, de olyan őszintén nyújtom át magam, amilyet előttem el sem tudtál képzelni.

Nem tudom, lehet-e gondolatban ejakulálni.

Szerintem lehet.

A kocsimban ülve önkéntelenül is mozdul a kezem, a szájam.

A kocsidban térdelve felkészülök a fogadásodra.

Érzem, hogy már közel jársz, hogy kielégítelek anélkül, hogy tudnál róla.

Egész nap nem gondoltál rám egy percet sem, én pedig hajnal óta azon vagyok, hogy különleges élményben részesítselek.

Még párat mozdulok, párat szorítok, és igen, érzem a meleg folyadékot a szájamban, a torkomban, az enyém, tőled kaptam, a tested része volt, és most az enyém!

NYELD LE!

Igen, az ajándékot nem szabad visszautasítani, végigcsorog a torkomon, éget, de hozzá fogok szokni, a drogom lesz, ezért kelek fel reggel, ezért kínlódom végig a napokat, hogy megajándékozz vele.

Ugatnak a kutyák, kopognak az ablakon, rossz helyen állok, elnézést, már el is mentem…

Elfordítod a slusszkulcsot, és hazaindulsz. Jön egy SMS: Jó utat hazafelé! Vigyázz magadra!

De nem válaszolsz…

10 perccel előbb eljöttem a melóból, hogy odaérjek

Nincs messze, de már sötétedik 5 felé, én meg nem látok túl jól a sötétben, szóval csak olyan öregurasan tudok vezetni.

Mindig félek, h kivágja a villamossín a gumit, ez a macskakő+sín kombó mint vmi zombis film részlete, menekülsz, kivágja a gumit a sín, kipattansz, szaladsz, de felbotlasz a macskakőben, ők csak jönnek, és az agyadnak annyi...

Az én agyamért különösen kár lenne, hiszen a nők 90%-án túlteszek, a szeretőm is megmondta :)

Bekanyarodok a megálló után, van két traktornyi hely, így gond nélkül le tudok parkolni.

Fogom a táskámat, és belépek a kozmetikába.

Sok vendég van, és mióta Zsuzska elment, Anitáék alig győzik a munkát.

Most meg karácsony előtt mindenki rendbe szeretné szedetni magát, születnek a tetovált tusvonalak, rezegnek a popsik a gépeken, izzadnak a testek az infraszaunában.

Ha lenne egy kozmetikám, bekameráznám, és online közvetíteném, fizetős csatornán, és a nőknek nem kéne fizetni a szépülésért, így bárki hozzájuthatna. lenne masszázs, szauna, meg rázógépek, biztos vagyok benne, hogy jól élnék belőle.

Anita behív a gyantázóba, megnézi a füzetbe, miért is jöttem, intimgyanta, szempilla és mellfeszesítés. Két hete rossz a mellfeszesítő egyik alkatrésze, Anita dühöngött is miatta, mert kuponos akciót írt ki rá, most meg el kell küldenie az érdeklődőket.

Megkér, hogy a nagy tömeg miatt ne egymás után, hanem egyszerre menjen a 3 projekt, felkeni a szempillát, felteszi a vákumot, aztán legyantáz, mondom, hogy nekem teljesen megfelel így.

Kiterítem a törölközőm az ágyra, levetkőzök, felveszem az eldobható tangát, és felfekszem.

Benedvesíti a vattakorongokat, a szemem alá teszi, és felviszi a festéket. Utálom a szempillafestést, mert mindig csíp, ha meg nagyon összeszorítom a szemem, akkor meg elmászik a festék, és úgy nézekki két napig, mint egy panda.

Próbálok lazítani, míg felcsatolja a mellfeszesítőt (képzeljem, 80 ezer volt a javítás, és két hétig ültek rajta a szervizben!!!). Ez a gép még nem volt rajtam, félek tőle egy kicsit, mert a fogyasztó vákum iszonyat fájdalmas.

Úgy nézhetek ki benne, mint valami kiborg, két tölcsér a mellemen, amikből egy-egy cső jön ki, láttam vmi filmet, ahol a nő a melltartójából eresztett egy sorozatot a rosszfiúkba.

Már csíp ez az átkozott festék....

Anita bekapcsolja a vákumgépet, hát ez nem fáj, kurvára nem fáj, szívja és ereszti a mellemet, Jézusom, nem látom, de érzem, hogy megmerevedik a mellbimbóm.

Remélem, nem átlátszó a tölcsér.

Hú, de csíp...

Anitát kihívják, mert az egyik idősebb hölgyvendég nem hajlandó levenni a cipőjét, pedig itt az a rend, hogy papucsban lépünk be az előtérből a kezelő térbe.

Egy új lány jön be, bemutatkozik, Mariannak hívják, kellemes hangja van, de nem látom, a hangja alapján idősebb lehet.

Mondom, neki, h nekem még sosem volt intimgyantám, be is vagyok rezelve rendesen, de megnyugtat, h ő 17 éves kora óta gyantáztatja, és túlélte, sőt, ritkább és gyengébb lett a szőrzete, így egyre kevésbé fáj.

Kicsit hitetlenkedek, de azt mondja, higgyem el, meg is tudja mutatni. Valami fémes zajt hallok, kikapcsolja az övét, lehúzza a cipzárját, megfogja a kezem, és magához húzza.

Bizarr érzés, a szemem lezárva, a mellemet egy gép masszírozza, a kezem pedig egy idegen nő szemérmén. betudom annak, h ez a szakmája, én is viszek kávét kóstolóba, mielőtt telepítjük a gépeket.

Zavarban vagyok, de érezem, h tényleg sima a bőre, nekem a borotválás napján nem ilyen finom. Vezeti a kezem, tök lazán arról beszél, h hogy működik a vegyszer, amivel tartósabb lesz az eredmény.

És közben végig fogja a kezem, és vezeti az ágyékán. úgy érzem magam, mint vmi szürreális filmben, az érzékeim egy része ki van iktatva, egy nagy feketeséget látok (és csíp), közben a többi felerősödik, hallom a vákum ütemes hangját, érzem ahogy a mellem szívja-ereszti, és közben a kezem...

Elengedi a kezem, kicsit megkönnyebbülök.

Akkor megcsináljuk a gyantát, mondja, és leveszi a tangámat.

Félek!

Felkeni a gyantát, hú, de forró! Pár másodperc után egy éles fájdalom, majd bepisilek, fel is nyögök. Összeszorítom a szemem, mert ha kinyitom, befolyik a festék, de szívem szerint elszaladnék.

A felső részem élvezi a kényeztetést, mintha tucatnyi száj csókolná a mellem, nyalogatnának körbe, mások szívnák a mellbimbóm, ha magam lennék, istenbizony magamhoz nyúlnék, eszméletlen érzés, ha nem lenne ez a fájdalom az altestemben, már simogatnám magam, rövid ideig finoman, de mivel nagyon erős az inger fent, és pillanatok alatt megtelt vérrel a csiklóm, hamar magasabb fokozatba kapcsolnék.

A bal kezemmel szétfeszíteném az ajkaimat, a jobbal pedig erősen dörzsölném, néha benyúlnék a hüvelyembe, hogy kicsit nedvesítsek, időnként ritmust váltanék, morzsolgatnám, mint egy borsószemet, mikor ellenőrzöm, megfőtt-e.

De egyrészt nem vagyok egyedül, másrészt úgy érzem, széttépnek alul.

A nehezén túl vagyunk, mondja, mert a felső szőröket már kitépte. Most jön az izgalmasabb része, az ajkaim közül is el kell távolítani a szálakat, az egyik kezével szétnyitja az ajkaimat, és spatulával felkeni a gyantát, apám, ez is nagyon forró! De valahogy odalent másképp érzem, kellemes érzés, talán azt juttatja eszembe, mikor a zuhannyal maszturbálok...

Akkor is a meleg víznek köszönhetem az orgazmust, most is ez a forró gyanta előhozza az agyamból azt az érzést.

Nem fáj...

...le fogok bukni...

...meg fogja látni, h megduzzadt a csiklóm...

Folyamatosan csacsog, de nem tudok figyelni rá.

Arra koncentrálok, hogy próbálom visszarejteni a csiklómat a rejtekébe, de nem tudom, mindkét mellem robbanásig felizgatva, a lábam között matatnak, érzem a finom kezét, ahogy hozzám ér...

Annyira koncentráltam, hogy kikapcsoljak, hogy észre sem vettem, hogy vége a kínzásnak, olyan a nunim, mint a selyem, remélem, izgatónak fogja találni, akinek készültem vele.

Még be kell kenni a kétfázisú kencével, ami elpusztítja a gyökereket. Mariann felviszi az első fázist, bemasszírozza a lecsupaszított területre, a szeméremdombomba, az ajkaim közé, a farpofáim közé.

Nagyon gyorsan kell dolgoznia, mert a két fázis akkor fog megfelelően hatni.

Hallom, ahogy a tenyerébe önti a második tubus tartalmát, elkeni, és újra beken. most már nem kell sietni, lassan keni szét az olajat, nem csíp, inkább olyan bizsergető érzés.

...szerintem már mindenütt bekent...

...de folytatja...

Finom kézzel simogat, ez már nem a kezelés része.

Fekszem a kezelőasztalon, és átadom magam a simogatásnak.

Ilyenben még sosem volt részem!

Ilyen finoman, ilyen lágyan még sosem érintettek!

Kizárólag az alfelemmel foglalkozik. tudja, mi a jó nekem. Látja, hogy irgalmatlanul felizgultam, és ki akar elégíteni. Simogatja csiklómat, több irányból is, mindegyik más érzés. Néha egy ujjal belém nyúl, de nem durván, nagyon finoman, hogy véletlenül se fájjon. Mikor érzi, hogy kellően kitágultam, két ujját dugja belém, rövid a körme, nem sért fel. Mozgatja bennem az ujjait, keresi azt a pontot, amit eddig még senki nem talált meg. Ő tudja, benne hol van, bennem is ott keresi. mintha pillangók repültek volna a hüvelyembe, és ott csapdosnának a szárnyukkal, olyan finom érzés, nem erőszakos, csak én számítok, az én orgazmusom az egyetlen cél.

Ismeretlen érzés kerít a hatalmába, ez lehet az, megfeszülnek az izmaim, és belül is megfeszül valami, ekkor kiveszi a kezét, épp, mikor elmentem volna.

Újra izgatja a csiklómat, és pár másodperc múlva elélvezek, hatalmasat nyögök, szerencsére ez a gyantázóban nem gyanús.

Nagyon érzékeny lettem odalent, de nem fordulhatok a fal felé, és merülhetek álomba, mert ismét belém nyúl, és pillanatok alatt olyan állapotba kerülök, mint az előbb, és átélem életem első hüvelyi orgazmusát.

Befogom a számat, h ne sikítsak.

Lenyúlok a kezemmel, hogy megérintsem, de azt mondja, köszönöm, vége a kezelésnek, és kimegy...

Ott fekszem kiterítve, leizzadva, ismeretlen érzésben fürödve, mikor bejön Anita, elnézést kér, hogy soká tartott, míg odavolt, lemossa a szemem, és nekikészül a gyantázásnak....

Rég jártam itt.

Fürdőztem az újra egyedüllétben, szabad esték és éjszakák, bor, könyv, futás és kutya.

Ma reggel a kocsiban gondolkoztam azon, mennyiben számítok selejtnek azért, mert 30 évesen még nemhogy férjhez nem mentem, de gyereket sem szültem. Mert nem érzem magam annak! Persze én sem így terveztem, ennyi idős koromra már szerettem volna gyereket, de viszonylag hamar kiderült, hogy a pasi dolgokban nem vagyok túl ügyes. Esélyt sem adok, kimeresztem a sündisznótüskéimet, és mindenkit elmarok magam mellől. Ezzel együtt nem szeretnék egyedül megöregedni, én is szeretnék társat, akivel együtt vacsorázunk, együtt takarítunk, főzünk, kirándulunk...

Nekem nem arra kell férfi, hogy eltartson. Jól keresek, egyedül tartom fenn a lakásomat, sikeres vagyok a munkámban, nem egy gazdag fickó nyakán élősködő kölönc akarok lenni. Én TÁRSRA vágyom, aki velem örül, velem sír, megmasszírozza a vádlim, ha begörcsöl, akivel együtt aggódunk, ha a kutyát műtik, aki hoz nekem csokit csak úgy, akihez hozzá  tudok bújni éjjel, és aki reggel addig néz, míg fel nem ébredek. Szeretnék egy nagy, kétszemélyes takarót, azalatt összebújni, sugdolózni, csókolózni, szeretkezni, elaludni, felébredni...

A kortársaim nem érdekelnek. Az idősebb pasikra bukom, mint a szeretőm is volt, mákos haj, érett gondolkodás, élettapasztalat, lassú víz... Kamaszkorom óta az idősebb pasik vonzanak, azt hiszem, ebben szerepe van Gyuszi bácsinak is. Talán ez olyasmi lehet, mint az azonosulás az agresszorral, amit pszichológián tanultunk anno.

Mindenesetre nyitott vagyok továbbra is, sőt egyre inkább, mert rohannak az évek, és most talán még nem  a kétségbeesés kerget egy párkapcsolatba, hogy nem lesz jobb úgysem, elégedjünk meg félmegoldásokkal.  Mindenesetre hendikeppel indulok, 16 éves szinten megrekedtem a randizástechnikában, miközben egy tapasztalt nőnek  kéne lennem a koromból kifolyólag.

Ez most nem nyígás volt, vagy ilyesmi, állok elébe a jövőnek, a hétköznapjaimban maradok ugyanaz a vidám lány, aki eddig is voltam, csak ti tudjátok, mi munkál bennem a háttérben. De túl fogok lépni rajta, nem élhetek le egy életet egy tizenéve megtörtént erőszak árnyékában!

Felhívtam, és kértem, hogy találkozzunk. A szokott helyen, az áruház parkolójában átültem hozzá, és megmondtam, hogy ez így nekem nem jó, szeretném, ha véget vetnénk neki. Azt mondta, rendben.

Egyébként eredményes napom volt, 3 új ügyfelet szereztem.

azt akarom, h mondd, hogy sokat fejlődtem

emlékszem az első találkozásunkra

olyan görcsben voltam

amikor megyek ügyfélhez, nem vagyok ilyen, magabiztos vagyok, mert tudom, h jól csinálom

de akkor ott nagyon féltem

és én még most is ugyanaz vagyok

de valami megváltozott, azzal, hogy szexeltünk, kilöktél a komfortzónámból

kiforgattál önmagamból

ez jó

tanítottál csomó mindent

ez jó

felnyitottad a szemem

ez jó

izgalmat hoztál az életembe

ez jó

segítettél feldolgozni az erőszakokat

ez a legjobb

te közben nem változtál, te már egy kész identitás vagy, kiforrott, tudod, merre az arra, tudod, mit akarsz és azt hogyan éred el

de egy ponton nagyon türelmetlen lettél velem

én azt hittem, még bírod kicsit a pátyolgatást

valszeg belefáradtál

pedig én keményen dolgoztam a másik oldalon, én is belefáradtam, de mindig hallgattam rád

sokmindent feladtam, és rengeteg mindent nyertem

hiányoznak azok a beszélgetések, amik az elején voltak

most nekem tudod, mim van?

egy kép a fejemben, ülök a hátsó ülésen, és azt mondod: EZ ILYEN

ezt többször is mondtad

ez ilyen

ez ilyen

ez ilyen

igen, a szeretősdi ilyen

én nem kerestem szeretőt

én nem akartam szeretőt

nem értem, miért fogadtalak a bizalmamba

nem értem, miért nyíltam meg neked

nem értem, miért feküdtem le veled

nem értem, miért agyalok ezen?

semmi sem kötelező...

felnőtt emberek vagyunk

hát én nem

én egy szenvedő kamasz vagyok, akit elkezdtél bevezetni a felnőttek világába, türelmesen, lassan, mint egy hosszú úton, ahol a végén egy ház áll, mutogatod a kertben a virágokat, leülünk egy padra, hallgatjuk a madarakat, körtét szedünk, szépen lassan közeledünk a házhoz, és amikor már a lépcső előtt állunk, akkor nem kézen fogsz és felvezetsz, hanem felrángatsz a lépcsőn, és belöksz a ajtón

érted?

én tudom, h belém lehet fáradni

de már nem sok lett volna hátra

persze biztos én rontottam el

amiket írtam

hogy a fantáziavilágom felizgatott

hogy a leírt történeteket úgy vetted, mint egy előjáték, vagy egy forgatókönyv a másnaphoz

ugye?

élvezted annak a gyümölcsét, ami a fejemben termett

de csak letépted

nem locsoltad

nem kapáltad

nem szedted le a hernyókat

elültetted a magot bennem, aztán magamra hagytál

épp, mikor termőre fordultam volna

vártam az esőt, hogy megöntözzön

vártam a napot, hogy rám süssön

és heti egy óra jutott nekem belőle

de gyümölcsöt hoztam

még kicsit sárgább, kicsit savanyú, de az enyém

és szívesen adtam neked

nem bántam meg

de nagyon nehéz nekem

tudom, ha hazudsz, az a baj, ha őszinte vagy, az a baj

ahogy haladunk az időben, és egyre ritkulnak a beszélgetéseink, érzem, hogy ez nem az, amiről én álmodtam

hogy idővel én is fontos lehetek neked

ha elfeledtetni nem is tudom azt a 10 évet, de felzárkózhatom idővel

de soha nem fog menni

soha

annyira szenvedek ettől

nincs kényszer

ez ilyen

te döntesz

mindig nálam volt a döntés joga

neked olyan mindegy volt, hogy velem, vagy nélkülem

ha ott vagyok, az is jó, ha nem, az sem rossz

kegyetlen érzés

a legkönnyebb lenne nekem, ha azt mondanám, minden férfi farokvezérelt pöcs, és csak kihasznál

de ez nem így van

mert én is akartam

sőt, azt hiszem, most már csak én akarom

te nem akarsz engem

de ez rossz

bántó

sértő

megalázó

miért vállalom?

miért tépem itt a számat, ahelyett, hogy azt mondanám, hagyjuk a fenébe?

te is megkönnyebbülnél, én meg sírnék pár napot

kikapcsolom az agyam

és csak magammal törődök

meg tudom csinálni, csak gyakorolnom kell

pedig nem is hiszed, mennyire szerettem volna általad átélni az orgazmust

úgy gondoltam, sokat küzdöttél velem, és megérdemled, hogy láss, amikor élvezek

hogy érezd, amikor megfeszül minden izmom

hogy érzed, hogy remegek

hogy érezd, hogy rándulok össze, mikor belém élvezel

hogy halld a hangom

lásd az arcom

de te nem az én arcom akarod látni

azokban a lopott órákban sem

egy órára sem kaplak meg

beengedtelek a legbelsőbb köreimbe

ahová csak a családom fért be eddig

hozzám értél

a testemhez

megérintetted a testem

megcsókoltál

megcsókoltad a mellem

belém hatoltál

én meg betakartalak a lelkemmel, kitéptem magamból, és rád borítottam

azt hiszem, nem kapsz alatta levegőt

én nem akartam rosszat

most mégis magyarázkodok

ezt nem szabad tovább folytatnunk

én azt nem bírom

mert ez ilyen

nem gondoltam, hogy az "ilyen", az szenvedést jelent

rossz sokadiknak lenni

ha tudnám, mi a legfontosabb számodra, akkor tudnék példálózni

és ha tudnám, hogy fontos vagyok neked, akkor folytatnám

mert jó

nem kielégítő

de jó

szeretnék veled kielégülni

tudom, h te is szeretnéd

de nekem ehhez az agyam is kell, a szívem is kell

és te azokkal nem törődsz

nem simogatod az agyam

nem csókolod a szívem

csak a testem

így sose fogok orgazmálni veled

közelebb voltam hozzá, amikor egy csetablak vagy, mint amikor egy hús-vér férfi

nekem az agyam a legfőbb erogén zónám

és nem picike, mint a G pont

akkora, mint az óceán

bele lehet fulladni

te is belefulladtál, elmerültél a fantáziámban, letüdőzted a történeteimet

hulla fáradtan órákat töltöttem azzal, hogy neked írjak

hogy örömet okozzak

és mikor láttam, h nem tudsz írni, mert foglalt a kezed, jobban nedvesedett a bugyim, mint csókolózás közben

mert tudtam, h neked jó

hogy miattam jó

hogy ebben jó vagyok

legalább ebben...

most már tudom, hogy ezzel bármikor bárkit felizgathatok

az agyam te szabadítottad fel

köszönöm

a testemet elkapkodtad

pedig ANNYIRA kevés kellett volna már hozzá

az agyam diktál

a testem meg megy utána

már átkapcsoltad a kapcsolót

már elhitetted velem, h van, amiben jó vagyok

jössz nekem egy éjszakával

egy teljessel

estétől reggelig

és ott csak mi leszünk

ennyivel tisztelj meg

ott velem szeretkezz

engem simogass

az én számtól élvezz

ezt szeretném

de semmi sem kötelező...

igen, jól ismersz, persze, h benézek ide

nem akartalak kioktatni, csak segíteni

nagyon sértő volt, ahogy beszéltél velem

egyik szavaddal a másikat ütöd agyon

négyszemközt te vagy a főnök, és itt is? a cybertérben nincs egyenjogúság?

nem tűnsz gyengének attól, h kiadod az érzelmeidet

én úgysem számítok, mintha a vonaton mondanád el valakinek

nem turkálni akartam, nem vagyok olyan, aki más fájdalmában kéjeleg, ennyire azért megismerhettél

én még soha, senkivel nem voltam olyan őszinte, mint veled

és ezért bánt és sért, h pár segítő szándékú kérdésem után ennyire durván szóltál hozzám

nem érezted?

folyton hárítasz

okos, sőt bölcs vagy az én ügyemben, és egy elveszett kisfiú a sajátodban.

tudom, h butának tartasz

ez nem bánt

de az, h nem vagy őszinte, h kioktatásnak titulálod a segítő szándékomat, az nagyon

nekem is azzal segítettél, h elgondolkoztattál

soha semmit nem mondtál, csak kérdeztél

biztattál, segítettél, irányítottál

és ezért NAGYON hálás vagyok

nagyon NAGYON HÁLÁS

nem vagy önző

ember vagy

minden ember magát ártatlannak látja, és mindig más a hülye

a feleséged, aki követelőzik, a szeretőd, aki nem elégszik meg a szerető szereppel, mert téged akar szőröstül- bőröstül, én,mert kérdezek

azt olvastam (képzeld, tudok olvasni), h azért látjuk magunkat mindig jobbnak, mert magunkat a szándékaink, míg másokat a cselekedeteik szerint ítélünk meg

te nem akartál rosszat

úgy érezted, a feleséged kihasznál, meg akar változtatni, ez kurva szar érzés lehet

a fenének megy hozzá ahhoz, akinek nem jó úgy ahogy van?

nem lehet, h te is változtál? hogy az elején még olyan grál lovag voltál, akit ő utóbb is látni szeretett volna? csak a sok munka, a házépítés, a rutin, az idő megváltoztatott, és észre sem vetted?

a legjobb szándék vezetett, meleg otthon, jólét, neki minél kevesebbet kelljen dolgoznia, kényelemben élhessen, és ezért te a lelkedet is kidolgozod

miatta, mert szereted

ő meg hálátlan, nem értékeli, azt várja, h szeretgesd, h hatalmas csokrokkal térj haza, h masszírozd a hátát, hogy bonbont vegyél csak úgy

miközben neked is fáj a hátad, kényeztetésre vágysz, nem csak meleg vacsorára, de forró ölre, azért van a kandalló, hogy előtte szeretkezettek a medvebőrön, ő meg jön a meghallanak a gyerekek dumával

igazságtalannak látod, úgy érzed, csak adsz, és alig kapsz vissza, közben szereted, hiszen adott neked 3 gyönyörű gyereket, együtt szenvedtétek végig a negyedik elvesztését, ezer élmény és kaland köt össze, millió szállal kapcsolódtok egymáshoz, sok év, sok boldog év köt össze

és közben érzed, h vmi nagyon hiányzik

a rajongás

és ezt kaptad meg máshol

nem kell bizonyítanod, küszködnöd, csak magadat adnod

szuper érzés

nincs felelősség, csak a nyugalom, nem kell megjátszani magad, nem kell álarcot öltened, nem kell elnyomnod semmit, az lehetsz, aki vagy

felemelő érzés lehet

MINDENNÉL fontosabb vagy valakinek

talán csak egy gyerek rajong így az anyjáért

te nem teszel semmi rosszat, mindenkinek jó

az elején

ami ezután jön, azt nevezed kioktatásnak, nem mondok inkább semmit, hiszen buta is vagyok, meg nem is oktathatlak ki

de tudod, miről van szó

....

a te döntésed, hogy folytatni akarod e azzal aki csak 2 cicit lát és egy puncit benned..... --- ezt írtad

nagyon bánt, h nem mondod ki

én végtelenül hálás vagyok neked, ezt írtam korábban is többször

elindítottál egy úton, amin nem akartam, de rájöttem, h ez a helyes út

olyan türelmes voltál velem, mint egy apa

még ha ezt nem is úgy érted, ahogy mondani szeretném

láttad, tudtad, érezted, hogy hatással vagy rám

ha tagadni is akarnám, akkor sem tudnám, de nem is akarom

iszonyatosan rádkívántam

emlékszel, amikor te nyitottál meg bennem "olyan bugyrot", akkor mit műveltem?

pedig nem volt szándékos részedről

azt hiszem, most te jössz

most neked kéne fejedet az ölembe hajtanod, és mesélni

meg tudlak hallgatni

én nem tudok olyan jó kis irányított kérdéseket feltenni, de csendben hallgatni, és simogatni a fejed, azt igen

vagy ha nem akarod a simogatást, akkor azt nem

nekem sokat segített, hogy elmondtam

hogy megfogalmaztam, és kiöklendtem magamból

a fejemben vannak dobozok

van, aminek nem tudom lecsukni a tetejét, és ha fölé rakok egy másik, szépen rendben lévő dobozt, az is ferdén áll. és hiába vannak a fölötte lévő dobozok rendben, az egy alsó miatt egy idő után az egész borulni fog

nekem a legalsóban voltak az erőszak(ok)kal kapcsolatos fájdalmaim, félelmeim, görcseim, az undor, a rettegés, a gátlásosság, és azzal, hogy kiszedtem belőle pár cuccot, és áttettem egy másik dobozba, ezt már le tudom zárni

lett egy "az erőszak" feliratú dobozkám, abban benne 3 alkalomra szóló fájdalom és undor, gyűlölet és rettegés, ettől sosem fogok tudni szabadulni. de lezártam, vagyis azon vagyok, és közelítek hozzá

és kivettem a minden ffi csak azt akarja, mind undorító állat, a szex rossz, a férfiitest taszító cuccokat, és viszem a kukába. még nem értem el, de haladok

és nyitottam egy újat, "kívánatos vagy" felirattal, ide szép lassan bókokat szeretnék gyűjtögetni, már eddig kaptam tőled kettőt, egyelőre ezek vannak, remélem, lesz még több

és ezt mind annak köszönhetem, hogy kérdeztél, én mondtam a magamét, sírtam, és rengeteget gondolkoztam. olvass vissza, azt írtad, a fejemben rend van, most jöhet a többi

neked is a fejedben kell rendnek lenni

másnál annyira jól tudod

érted, kedves?

ha valamit, akkor azt megtanultam tőled, h semmit nem szabad a szőnyeg alá seperni

meg, h szépek a gömbjeim J

ugyanolyan régóta cipelsz magadban vmit, mint én

és KÖSZÖNÖM, hogy megosztottad velem egy részét

"nálam biztonságban van a titkod"

"nem foglak bántani"

"bízz bennem"

ismerős?

kérlek, ne nézz le

védtelen vagyok

és telve vagyok jószándékkal és hálával

ezt tudod? érzed?

tudod, h bánt, ha semmibe veszel? tudod, h rossz érzés? vagy ez már nálad követelőzés?

soha, senkinek nem tárulkoztam ki ennyire

nem arról a szar fotóról beszélek

a lelkemről

a fotót azért kaptad, mert tudom, h örülsz neki

erőt kellett vennem magamon, de mivel szerettem volna örömet okozni, és ez fontosabb volt számomra, mint a szemérmem, megcsináltam

te nem ehhez vagy szokva, gondolom, más nem kéreti magát ennyit

épp ezért, kérlek, becsüld meg, mert mert én nem játékból ellőttem a sokadikat, mint a cybertérben oly sokan, hanem az ott én vagyok, aki fontosabbnak tart téged önmagánál

az nem a mellem, hanem én

fáj, h olyan könnyen lemondasz rólam

nem mondod, h jó veled

nem mondod, h hiányzom

nem mondod, h gondolsz rám

nem mondod, h rám kívánsz (na jó, ezt egyszer már mondtad)

nem mondod, h találkozzunk

és azt se mondod, h hagyjuk abba

nem tudom, mit akarsz

eleve gondban vagyok az értelmezéssel, veled meg még nehezebb, és nem segítesz

nem várom el, h belém szeress mint Pygmalion

bár ugyanúgy a teremtményed vagyok, és szerintem büszke lehetnél rám

csak tudod amikor azt mondom, h csak két cicit és egy puncit látsz bennem, akkor csak lehülyézel, de nem mondod, h nem. ez nekem rossz érzés, bántó, mert én a magam részéről iszonyatos érzelmeket viszek bele

veszélyben vagyok...

Ez a jó kis négynapos hétvége egy egyedülálló nőnek kb. maga a pokol. A családos barátok ilyenkor nagyszülőknél vannak, a párok elutaznak szextúrára, a szinglik meg otthon nyalogatják a sebeiket. Az én ismeretségi körömben most épp ketten vagyunk szólók, de nem lóghattunk 4 napot egymás nyakán.

Pénteken munka után eljöttünk hozzánk, átöltöztünk, feladtuk Bodzára a pórázt, s elmentünk futni, Ő is szeret itt futni, mert nyugis környék, szépek a házak, van tó, meg élővízcsatorna, ott nyáron mindig kuruttyolnak a békák, most még azért nem. Elfelejtettem felcsatolni a lépésszámlálót, de végülis mindegy, mennyit futottunk, kellemesen elfáradtunk. A kutya elég hamar kidőlt, őt behoztuk, utána még visszamentünk kicsit.

Amikor már kiköptük a tüdőnket, hazajöttünk, és indult a party! Kinyitottunk egy üveg bort, betettünk egy Lenny Kravitz CD-t, és beszélgettünk. Én mostanában sok bort iszom, csak úgy magamban, ezt nem tartom helyesnek, de így együtt azért csak megiszogathatunk egy üveggel, nem?

Nem részletezem, miket beszéltünk, mert két csaj cseveje rajtuk kívül biztosan senkit nem érdekel. Olyan hajnal kettő volt, mikor kidőltünk. Reggel sokáig aludtunk, korábban, míg függönyöm volt, mindig felébredtem reggel a fényre, de mióta redőnyöm van, olyan frankó vaksötétséget varázsolok, hogy egy atomvillanást sem vennék észre.

Reggel sütöttem pizzás csigát, azt reggeliztünk, aztán elmentünk még kicsit "plázázni". Azért az idézőjel, mert mindketten gyűlöljük a plázákat, de annál jobban szeretjük a turikat, így turkálni mentünk. A női léleknek mindig felüdítő egy új ruha, a turiban meg annyira olcsó, hogy többet is vehetsz, és inkább egy kiló ruha, mint egy darab, nem? Vettem két irodai ruhát, meg egy nyári fehér félvállasat, már csak alkalom kéne, amikor fel tudom venni. 

Hazafuvaroztam, és onnantól 3 napig csak kutyáztam és takarítottam.

Ja biztos érdekel, miért ezt a címet adtam a posztnak? Egyrészt mert egy kattintásvadász dög vagyok, másrészt pedig volt egy cuki eset: vasárnap reggel felébredek, mert valami nyom. Nem bírtam visszaaludni, felkeltem, még mindig nyom. Kitapogatom, a bugyimBAN van valami, megnézem, mi az, hát a fülbevalómból esett ki a kristály! Hogy hogy került a bugyimba, fogalmam sincs. De nem esett az ágy mögé, alá, nem sodortam le, hanem biztonságban elbújt a bugyimban. Gyorsan visszaragasztottam, és arra gondoltam, valaki mégiscsak fogja  a kezem...

Tudtam, hogy ez lesz! Mert ez a szerencsétlen hülye mindig mindent elszúr, mégis, kinek a dolga lenne a kocsi papírjait rendben tartani? Mondta a múltkor, hogy intézzem el én, de hát nekem erre nincs időm, épp akkor is késésben voltam a kozmetikustól.

Most szépen süt a nap, kocsikázom, annyira unalmas, feltúrták az utat a plázához, lépésben lehet csak haladni, még csak felhívni sem tudok senkit, a Pirosnak most műtik az orrát, a Kittyke meg nagyon felbaszta az agyam, mikor rámászott a pasimra. A többi meg kis hülye, egyik sem akart eljönni velem a könyvesboltba, műveletlen kis senkik, pedig megjelent az új Oravecz Nóra könyv...

Mindegy, a plázában beugrom a kedvenc kis fehérneműsömhöz, a múltkor félretette nekem azt a cuki kis szettet, amikor nem volt nálam kápé, ez a köcsög meg letiltatta a kártyámat.

Legalább tudok zenét hallhatni -iccmájláááájf- igen, ez az élet, szabadon, senki nem szól rám, ez a sötét bunkó meg sosem számolja, mennyit költök. Cserébe meg amit kér... az igazán méltányos.

Érzem, hogy ez az én napom lesz, reggel megérte korán kelni, kilenckor már a körmösnél lehettem, 11-re a hajam is kész volt. Ilyenkor sokkal szebbnek érzem magam, látom, hogy a pasik a szokottnál is jobban rám kívánnak, most is vagy három rám villogott egy percen belül, baszki, ez az igazi kisugárzás!

Upszika, rendőr...

Jó napot, kisasszony, közúti ellenőrzés, jogosítványt, forgalmit, személyi igazolványt kérem! Tud róla, hogy lejárt a jogosítványa?

Nem mondja! Hátul az érvényesítőt nézte már? Mindig van a forgalmimban egy húszezres kekec zsaruknak, eddig mindig bevált. Lehalkítom a rádiót, és igazgatom az övemet, még szerencsére gyorsan be tudtam kapcsolni, mire megállítottak. Baromira nyom, igazgatom a mellem között, teljesen elnyomja a dekoltázsomat, alig várom, hogy megint kikapcsoljam.

A kis rendőr gyereknek viszont tetszik a műsor, így amíg rendezgetem az övet, megsimítom a mellem, előbb az egyiket, aztán a másikat... jaj, de kis cuki, látom,a hogy nézi, amint megmerevedik a mellbimbóm, és majd átfúrja a blúzomat...

Szálljon ki, kérem!

Elnézést, nem tudom kikapcsolni az övem, segítene?

Benyúl az ablakon, és kikapcsolja az övem, odafelé és visszafelé is végigsimít a mellemen - én ma nem fogok fizetni!

Kiszállok az autóból, szándékosan kecmergősen, a szoknyám felhúzom a combomig. Igen, nézzél csak, tudom, hogy kívánsz, tudom, hogy nem fogsz megbüntetni

Izzókészlet? -kérdezem, előveszem a selypegős hangomat, azt imádják, erősnek érzik magukat tőle, náluk a hatalom -legalábbis szerintük. de én tudom, úgy táncolsz majd, ahogy én fütyülök!

Hátramegyek a csomagtartóhoz,érzem, ahogy a hátamban van a tekintete, ahogy nézi a fenekemet, a csípőm vonalát, elképzelt meztelenül, ahogy járás közben ring a csípőm, arra gondol, hogy öltáncot járhatnék neki, az a 3 méter pont elég arra, hogy minden porcikámat szemügyre vegye.

Kinyitnám a csomagtartót, de mögém lép, a kocsi felé fordít, és nekinyom. Belép a lábam közé, és addig feszíti a lábát, míg terpeszbe nem állok. Nem szól semmit, csak nekifeszül a hátamnak.

Szóval ezért állnak ezek mindig a bokorba?

Valami keményet érzek a csípőmnél, ha az benyomásaim nem csalnak, hatalmas farokkal lesz dolgom...

De nem, a hatalmas farok egy hideg műanyag, bedugja a szoknyám alá, és felhúzza vele a derekamra. A fejem nekinyomja a kocsinak, benyúl a lában közé, és letépi a bugyimat... muszáj leszek megvenni a cuki szettet.

Ijesztő a tudat, hogy egy gumibottal ér hozzám, de izgalmas is, érzem, ahogy az újdonság varázsa megnedvesíti a lábam közét, előrehajolok a csomagtartóra, miközben ő simogatja a fenekem, a combom, érzem, ahogy megmerevedik, dörzsöli magát a hátsómhoz, az övcsatja felsérti a bőrömet, ezt ki kell otthon majd magyaráznom...

Kioldja a nadrágszíját, basszus, tényleg hatalmas farka van, merev, mint a gumibotja, erek futnak rajta körbe, és engem kíván.

Becsukom a szemem, ellazulok, a hatalmas pénisz elviselhető fájdalommal hatol be, kifújom a levegőt, amint magamba fogadtam, sok farok megfordult már bennem, de ez díjnyertes!

Az a mohóság, ahogy döfköd, minden képzeletet felülmúl, mint egy éhes vadállat, aki az életéért küzd...minden mozdulatnál odanyomódok a kocsihoz, az ablaktörlőbe próbálok kapaszkodni, istenem, nem erre számítottam... amikor lök rajtam egyet, beverem a fejem a szélvédőbe, amikor ereszt, a cipősarkam befúródik a murvába, új cipőt is vennem kell…

Én már lucskos vagyok odalent, nem fáj, olyan helyeket ér el bennem, amikről nem is tudtam...

Egy erős cuppanással kirántja belőlem a farkát, és megfordít, feldob a csomagtartóra. Kíméletlen, azon nyomban belém hatol, a blúzom mélyen dekoltált, nem is kell gombolnia, hogy a mellemhez férjen, én kapaszkodom, ő pedig két kézbe kapja a mellemet, és úgy harap rá, mint egy érett gyümölcsre egy sivatagban töltött hét után... Nem fáj, szeretem, ha harapnak, istenem, úgy érzem, mintha egyszerre egy tucat kéz simogatna és kényeztetne... nem fut tiszteletköröket, nem csókolja mellem, nem tesz kis köröket rajta a nyelvével, egyre szűkülő köröcskéket, előbb a bimbóudvaron, aztán a bimbómon, nem lehel rá, csak harapja és szívja, előbb az egyiket, aztán a másikat, erősen markolja, ez már fáj, de nem rosszul fáj, ez nagyon jó fájdalom, igen, még, még, MÉG!

De nem, abbahagyja, lenyom a murvára, beleáll a kavics a térdembe, FÁJ, megfogja a fejem, és az ölébe húzza, tele van a szám a farkával, nekem sem hagyja, hogy finomkodjak, pedig az évek során tökélyre vittem a szopást, a pasim is mindig azzal dicsekszik a haverjainak, hogy az ő nője tud a legjobban szopni! De most nem, ő nem a finom harapásokat, a makkra lehelt csókokat, a nyelvvel körözéseket keresi, hanem a torok mélyét, ez még nekem is sok, eszembe jut egy gyerekkori élményem, amikor majdnem belefulladtam a Balatonba, ez is ilyen fojtogató érzés, másodpercenként egy fulladás, egy fellélegzés erősen fogja hajamat, a fejemet, tönkre fogja tenni a frizurámat, nekitámasztom a tenyerem a csípőcsontjának, próbálom elemelni a fejem, de nem lehet, nem mozdulhatok a saját ritmusomban, ő diktál, követel, kikényszerít…

És az a hatalmas fasz ott lüktet a számban, most csak az enyém, azt tehetek vele, mait akarok, és én azt akarom, hogy élvezze, élvezze, hogy szopom, élvezze, hogy a torkomban jár, élvezze, hogy belakja, mint egy meleg barlangot, ahol elbújhat a vadállatok elől, ahol tüzet gyújthat, lepihenhet...

Egész testemben remegek, lucskos a hüvelyem, lüktet a csiklóm, betonkemény a mellbimbóm, és egy vadidegen épp a számba élvez, összerándul, nyög egyet, nahát, eddig egy hangot sem adott ki, kiveszi a farkát a számból, felhúzza a cipzárját, becsatolja az övét, beszáll az autóba, én meg ott ülök a murván, a térdem vérzik, és nem értem az egészet, már nem akarok új cipőt, új bugyit, nem akarok semmit, bevánszorgok a kocsiba, és hazaindulok - It's my life…

Ma nőnap van. Utálom, szerintem hülyeség. Kötelező ripacskodás, mint a Valentin nap meg a Halloween. Az, hogy ma minden pasi reggel virággal a kezében megy be a munkahelyre, nap végén meg a nők virággal a kezükben haza, köszönőviszonyban sincs azzal, amiért ez az egész indult, és amiről szólnia kéne.

Kurvára szarul esik, hogy ma odalöknek egy virágot, közben meg mondjuk ugyanazért a melóért 8,7%.kal kevesebb fizetést kapok, mint egy férfi.

Én jutalékos rendszerben dolgozom, az keres többet, aki jobb. A tanároknál ott a bértábla, nemtől függetlenül ülnek a fizetési skatulyájukban (legalábbis eddig így volt). Ami ezeken kívül esik, na ott az a kibaszott nagy bérszakadék a tökösök meg a puncisok között.

Múlt hónapban voltam egy ügyfélnél, finoman szólva magas lóról beszélt velem, volt egy pont, amikor effektíve leszőkézett. Na EKKOR érzem azt, hogy a nőnap egy álságos valami. Hogy engedheti meg magának egy üzleti tárgyaláson valaki, hogy a másikra szexista megjegyzést tegyen? Konkrétan a szőke és nagy mellű nők használhatatlanságát ecsetelte, egyértelműen utalva rám.

Nekem nem virág kell, nem csoki (de, csoki az kell), hanem az, hogy például egy tárgyaláson ne szőkenő legyek, hanem partner. Nem vagyok rosszabb senkinél csupán azzal, hogy nőnek születtem, hogy még szőke is vagyok, és basszus még mellem is van. Meg merem kockáztatni, jobb is lehetek akár bizonyos férfitársaimnál...

Nem vagyok egy szüfrazsett, nem akarok harcolni a jogainkért, azt meghagyom a feministáknak, csak az ilyen undorító kilengésektől áll fel a szőr a hátamon. Én például szeretek virágot kapni, élvezem, hogy bókolnak, hogy kinyitják az ajtót... Jaj ma volt egy oltári cuki jelenet, elmesélem: mentem a metrón (utálok a belvárosban parkolni, ilyenkor inkább metrózok), a cuccom egy pilótatáskában vonszoltam. A lépcsőnél felkaptam a táskát, erre odajön egy nagyfiú (nagygimis vagy kisegyetemista), megkérdezi, hogy segíthet-e levinni a csomagomat a lépcsőn, kikapja a kezemből, és leviszi. Nem volt nehéz a pakk, de a jelenet nagyon meghatott, hihetetlen cuki volt, ha valaki tudja, ki ő (Határ úti metró, ma dél körül), hozzon össze vele, vendégem egy sütire! Mert ő nem azért segített, mert nő vagyok nagy mellekkel, hanem mert látta, hogy ott imbolyog valaki magas sarkakon, előzzük meg, hogy leguruljon. Szerintem ha idős bácsi lett volna ott nehéz cuccal, neki is segített volna. Na EZ AZ, amire azt mondom, ilyen kell a virág helyett! Ez a nagyfiú volt ma az én hősöm!

Amúgy meg köszönöm a virágot, a csokit és a köszöntést mindenkinek, puszi a hasatokra! Csak egyvalakitől vártam volna legalább egy SMS-t, de nem kaptam...

Vicces ez a  bejegyzés az előzőt követően, de hát néha ilyen vicces helyzeteket produkál az élet.

A kozmetikusom egy ideje agitál, hogy szeretné kitetoválni a számat, mert szerinte kicsi. Szerintem a szemem a legszebb rajtam, és azt már hagytam kitetoválni, nagyon szolidan, kizárólag a szempillám tövében, nem is látszik, csak kicsit sűrűbbnek tűnik, mivel nem sminkelek, tulajdonképpen szükségem is volt rá.

Nem vagyok műnő, és már egy éve hallgatom, hogy nincs is szájam, ez így ronda, ki akar majd engem megdugni (a kozmetikusnőm eléggé világi, hogy finoman fejezzem ki magam, kevésbé cizelláltan azt mondanám, dugásközpontú), és végül beadtam a derekam, péntekre kaptam időpontot szájtetkóra.

Be voltam fosva, mert rettegtem attól, hogy elrontja, olyan lesz, mintha egy éles kontúrt húzna a szám köré, de mivel mutatott sok képet, amin a korábbi munkái voltak, és tényleg szép ívű, finom vonalú szájak voltak, rájöttem, hogy ilyet én is szeretnék. Arra alkalmatlan vagyok, hogy festegessem magam, egyrészt béna is vagyok, és Mona Lisa mosolya helyett valami picassoi remekmű lenne a számon, másrészt az időt is sajnálom rá.

A nap végén én voltam az utolsó vendég. Nem untatnék senkit a részletekkel, a lényeg, hogy kurvára fájt, és amikor végzett, alig tudtam beszélni. Zsibbadt a szám, és valahogy nem akartak mozogni az ajkaim. Adott egy tükröt, és azt hittem, elájulok! Egy olyan szopós szájú maca nézett vissza rám, mint Maria Geronazzo, ő meg el volt ájulva, hogy milyen szép, olyan ajkam lesz, mint Hamupipőkének!!! Elborzadva néztem a tükörben azt az idegen arcot, azt a pornószínésznőt, és azt mondtam, én így nem megyek ki az utcára, hiába van 10 méterre a kocsim, engem így nem láthatnak. Végül kaptam egy maszkot, abban mentem ki a kocsihoz, és így a boltba is volt bátorságom bemenni.

Otthon Bodza nem értette, miért van rajtam a maszk, meg a szagom is furcsa lehetett, mert nagyon szimatolt az arcom körül. Egész éjjel jegeltem a számat, reggelre úgy-ahogy lelohadt, de örültem, hogy hétvége van, mert nem mertem kimerészkedni még. Mostanra már jobban vagyok, a színe szolidabb lett, a formája valóban csinosabb, ez tényleg Hamupipőke száj, jöhet a hercegem!