azt akarom, h mondd, hogy sokat fejlődtem
emlékszem az első találkozásunkra
olyan görcsben voltam
amikor megyek ügyfélhez, nem vagyok ilyen, magabiztos vagyok, mert tudom, h jól csinálom
de akkor ott nagyon féltem
és én még most is ugyanaz vagyok
de valami megváltozott, azzal, hogy szexeltünk, kilöktél a komfortzónámból
kiforgattál önmagamból
ez jó
tanítottál csomó mindent
ez jó
felnyitottad a szemem
ez jó
izgalmat hoztál az életembe
ez jó
segítettél feldolgozni az erőszakokat
ez a legjobb
te közben nem változtál, te már egy kész identitás vagy, kiforrott, tudod, merre az arra, tudod, mit akarsz és azt hogyan éred el
de egy ponton nagyon türelmetlen lettél velem
én azt hittem, még bírod kicsit a pátyolgatást
valszeg belefáradtál
pedig én keményen dolgoztam a másik oldalon, én is belefáradtam, de mindig hallgattam rád
sokmindent feladtam, és rengeteg mindent nyertem
hiányoznak azok a beszélgetések, amik az elején voltak
most nekem tudod, mim van?
egy kép a fejemben, ülök a hátsó ülésen, és azt mondod: EZ ILYEN
ezt többször is mondtad
ez ilyen
ez ilyen
ez ilyen
igen, a szeretősdi ilyen
én nem kerestem szeretőt
én nem akartam szeretőt
nem értem, miért fogadtalak a bizalmamba
nem értem, miért nyíltam meg neked
nem értem, miért feküdtem le veled
nem értem, miért agyalok ezen?
semmi sem kötelező...
felnőtt emberek vagyunk
hát én nem
én egy szenvedő kamasz vagyok, akit elkezdtél bevezetni a felnőttek világába, türelmesen, lassan, mint egy hosszú úton, ahol a végén egy ház áll, mutogatod a kertben a virágokat, leülünk egy padra, hallgatjuk a madarakat, körtét szedünk, szépen lassan közeledünk a házhoz, és amikor már a lépcső előtt állunk, akkor nem kézen fogsz és felvezetsz, hanem felrángatsz a lépcsőn, és belöksz a ajtón
érted?
én tudom, h belém lehet fáradni
de már nem sok lett volna hátra
persze biztos én rontottam el
amiket írtam
hogy a fantáziavilágom felizgatott
hogy a leírt történeteket úgy vetted, mint egy előjáték, vagy egy forgatókönyv a másnaphoz
ugye?
élvezted annak a gyümölcsét, ami a fejemben termett
de csak letépted
nem locsoltad
nem kapáltad
nem szedted le a hernyókat
elültetted a magot bennem, aztán magamra hagytál
épp, mikor termőre fordultam volna
vártam az esőt, hogy megöntözzön
vártam a napot, hogy rám süssön
és heti egy óra jutott nekem belőle
de gyümölcsöt hoztam
még kicsit sárgább, kicsit savanyú, de az enyém
és szívesen adtam neked
nem bántam meg
de nagyon nehéz nekem
tudom, ha hazudsz, az a baj, ha őszinte vagy, az a baj
ahogy haladunk az időben, és egyre ritkulnak a beszélgetéseink, érzem, hogy ez nem az, amiről én álmodtam
hogy idővel én is fontos lehetek neked
ha elfeledtetni nem is tudom azt a 10 évet, de felzárkózhatom idővel
de soha nem fog menni
soha
annyira szenvedek ettől
nincs kényszer
ez ilyen
te döntesz
mindig nálam volt a döntés joga
neked olyan mindegy volt, hogy velem, vagy nélkülem
ha ott vagyok, az is jó, ha nem, az sem rossz
kegyetlen érzés
a legkönnyebb lenne nekem, ha azt mondanám, minden férfi farokvezérelt pöcs, és csak kihasznál
de ez nem így van
mert én is akartam
sőt, azt hiszem, most már csak én akarom
te nem akarsz engem
de ez rossz
bántó
sértő
megalázó
miért vállalom?
miért tépem itt a számat, ahelyett, hogy azt mondanám, hagyjuk a fenébe?
te is megkönnyebbülnél, én meg sírnék pár napot
kikapcsolom az agyam
és csak magammal törődök
meg tudom csinálni, csak gyakorolnom kell
pedig nem is hiszed, mennyire szerettem volna általad átélni az orgazmust
úgy gondoltam, sokat küzdöttél velem, és megérdemled, hogy láss, amikor élvezek
hogy érezd, amikor megfeszül minden izmom
hogy érzed, hogy remegek
hogy érezd, hogy rándulok össze, mikor belém élvezel
hogy halld a hangom
lásd az arcom
de te nem az én arcom akarod látni
azokban a lopott órákban sem
egy órára sem kaplak meg
beengedtelek a legbelsőbb köreimbe
ahová csak a családom fért be eddig
hozzám értél
a testemhez
megérintetted a testem
megcsókoltál
megcsókoltad a mellem
belém hatoltál
én meg betakartalak a lelkemmel, kitéptem magamból, és rád borítottam
azt hiszem, nem kapsz alatta levegőt
én nem akartam rosszat
most mégis magyarázkodok
ezt nem szabad tovább folytatnunk
én azt nem bírom
mert ez ilyen
nem gondoltam, hogy az "ilyen", az szenvedést jelent
rossz sokadiknak lenni
ha tudnám, mi a legfontosabb számodra, akkor tudnék példálózni
és ha tudnám, hogy fontos vagyok neked, akkor folytatnám
mert jó
nem kielégítő
de jó
szeretnék veled kielégülni
tudom, h te is szeretnéd
de nekem ehhez az agyam is kell, a szívem is kell
és te azokkal nem törődsz
nem simogatod az agyam
nem csókolod a szívem
csak a testem
így sose fogok orgazmálni veled
közelebb voltam hozzá, amikor egy csetablak vagy, mint amikor egy hús-vér férfi
nekem az agyam a legfőbb erogén zónám
és nem picike, mint a G pont
akkora, mint az óceán
bele lehet fulladni
te is belefulladtál, elmerültél a fantáziámban, letüdőzted a történeteimet
hulla fáradtan órákat töltöttem azzal, hogy neked írjak
hogy örömet okozzak
és mikor láttam, h nem tudsz írni, mert foglalt a kezed, jobban nedvesedett a bugyim, mint csókolózás közben
mert tudtam, h neked jó
hogy miattam jó
hogy ebben jó vagyok
legalább ebben...
most már tudom, hogy ezzel bármikor bárkit felizgathatok
az agyam te szabadítottad fel
köszönöm
a testemet elkapkodtad
pedig ANNYIRA kevés kellett volna már hozzá
az agyam diktál
a testem meg megy utána
már átkapcsoltad a kapcsolót
már elhitetted velem, h van, amiben jó vagyok
jössz nekem egy éjszakával
egy teljessel
estétől reggelig
és ott csak mi leszünk
ennyivel tisztelj meg
ott velem szeretkezz
engem simogass
az én számtól élvezz
ezt szeretném
de semmi sem kötelező...
