Kb egy hónapja zsibbad a karom. Reggel, mikor felkelek, könyéktől lefelé mindkét karomon mintha hangyák mászkálnának, pedig nem fekszem rajta. Ez így 30 évesen igencsak ijesztő, ezért elmentem a dokihoz, hogy írjon nekem beutalót - akárhová, fogalmam sincs, melyik a zsibbadászat.

Kaptam laborba és neurológiára, azt mondta h szerinte alagút szindróma, el is mesélte, milyen a műtét, hát borzalmasan hangzott. Na ma eljutottam (protekcióval) a neurológiára, egy tündéri kedves doktornőhöz. Időpontra mentem, de így is rengeteget kellett várnom. Féltem, unatkoztam, és arra gondoltam, írok a szeretőmnek a facen, nem azért, hogy olvassa, hanem, hogy elfoglaljam magam. Írogattam minden faszságról, a barátnőmről, a kutyáról, hogy mennyire félek, hogy elromlott a kocsim, hogy láttam a főorvost, aki olyan, mint ő, csak idősebb kiadásban... Egy mondatot írt vissza, hogy megint "szenvetőzök". Ezt a szót tőle tanultam, szerinte én mindig szenvetőzök.

Megint igazi picsának éreztem magam. Gyűlöltem, hogy egyedül vagyok, hogy nincs kinek elsírnom, mennyire félek, hogy nincs, aki  megsimogassa a hátam, a fejem, aki reggel még magáévá tesz, hogy kis lendületet adjon, aki délben felhív, hogy na mi volt az orvosnál, aki este megnyugtat, hogy az MR még nem azonos a halálos ítéletemmel.

Szóval a lényeg, hogy megvizsgált a doktornő, és előbb koponya, majd inkább nyaki gerinc MR-re adott beutalót, mivel ő nem talált eltérést nálam. Mikorra kaptam időpontot? JÚLIUSRA! Ma márc 1 van, az időpontom 4 hónap múlvára szól!!! 4 hónap! Azalatt meg lehet dögleni! Lebénulni! WTF? 4 hónap? Bassza meg a kutya, hát ezen én annyira kiakadtam, pedig helyes volt, ott rögtön szerzett nekem időpontot, nem kellett még nekem telefonálgatnom utána. Azt mondta, ha elmúlik a zsibbadás, mondjam le, mert hadd szabaduljon fel az időpont. 

Hazafelé nem sírtam, de itthon kitört belőlem, lefeküdtem a kanapéra, és ott zokogtam, Bodza jött is rögtön vigasztalni. Összebújtunk a kanapén, átöleltem, kicsit el is pilledtünk, amikor felébredtem, rosszul is éreztem magam, mert azt írtam, nincs, aki szeret, aki vár, aki megölel, mert ő itt van nekem. Sőt, az én kis drágám két szép nagy hányáscsomagot is elhelyezett nekem a szőnyegen, hát nem imádnivaló?