Tegnap, mikor elindultál, még nem sejtettél semmit. Elköszöntél a feleségedtől, beszálltál a kocsiba, és elindultál Miskolcra. A hüvelyváladékos nadrágodban, és ingben, nyakkendő nélkül mentél. Reggel még nedves volt a hajad, mikor indultál, de hamar megszáradt, kicsit párás lett a kocsi, járatnod kellett a légkondit.

Korán mentél, még sötét volt. Utálsz sötétben vezetni, szólt a rádió, néha zene, de inkább beszélgetések ismétlései. Nem gondolkodtál, csak vezettél, ismered az utat, már magától is lemenne a kocsi. Tartottál tőle, h eléd ugrik egy őz, egy róka, elvakítja a fényszóró, és ledermed, neked meg nincs más lehetőséged, mint nekimenni. Ha neked nem is lesz bajod, ott állsz törött kocsival az úton, egy csomó idegeskedés, pénz ezt az ellenségének sem akarja az ember.

De nem jött őz, sem róka, még egy süni sem, nyugodt volt az út. Időre a az ügyfeledhez értél, még egyszer megnézted a cipődet, utoljára áttörölted, beletúrtál a hajadba, és elindultál a tárgyalásra.

Utálok korán kelni.

Éjszaka bármeddig fent tudok maradni, de a hajnali kelés kikészít, bedagadt a szemem, a kávéig épp csak elvonszolom magam.

Bemásztam a kádba, és lezuhanyoztam. A liliomos tusfürdőt használtam, és egy kacsás szivacsot. Felhabosítottam, és végigdörzsöltem a testem. Az arcomra csak tiszta víz folyt, a hajam is vizes lett, pedig azt nem akartam.

A nyakam már habos, de a víz gyorsan lemossa, végig a vállamon, a mellem között, a hasamon. Odalent kicsit csíp, mert előző este gyantáztattam - előtte meg szerettelek volna kérdezni, hogy neked mi tetszene, de sosem vagy elérhető… Maradjon a csík? Vagy legyen tejesen csupasz? Vagy legyen egy szívecske? Vagy egy őszapó sziluettje?

Magam kellett döntsek, egy nyíl lett, oda mutat, ahol kívánom az éritésed. Végig csorog mellette a hab, megy a nyíl irányába, vicces, ha nem érint ott a nyelved, akkor legalább a kis buborékok kényeztetnek.

Hétvégén új zuhanyfejet vettem. Még nem ismerem (be kéne mutatkoznom), kapcsolgatom, keresem azt az állását, ahol egy erős sugárban lövell ki. Nem találom. Van egy simogató, lágy sugár, kipróbálom a mellemen, milyen érzés. Kellemes, nem durva, mint a lágy csókok. Amikor még nincs követelőzés, amikor még nincs addmármagad.

Finom meleg a víz.

De én mégis borzongok. A mellbimbóm olyan kőkemény, mintha minuszokban állnék pucéran a hóban. Most csak gyorsan le akartam fürödni, de azt hiszem,ez hosszú lesz…

Tovább kapcsolok…     .

Megvan!

Kicsit vissza kell vennem a víznyomást, mert nagyon erős. Nekem gyengédség kell.

Először…

Óvatosan vezetem a sugarat a nyíl irányába.A csúcsánál már ott lüktet a kis katicám, és arra vár, hogy valaki elröptesse. Kicsit terpesztenem kell, hogy magamhoz férjek, és más szögből kell tartanom a zuhanyfejet. Felteszem a lábam a kis ülőkére.

Igen, így már jó!

A víz utat tör magának, nem erős a sugár, de nem kell rásegíteni, egykezes öröm. Pár pillanat, és már remeg a lábam. Nem esek el, ne aggódj, egy zöld ikeás krokodil vigyáz rám.

Mindig attól félek, h az ilyen eszközös orgazmusok hatására egy férfi keze, nyelve már túl kevés lesz.

De én nem kapok kezet!

Nem kapok nyelvet!

Nekem csak ez jut…

Átadom magam az élvezetnek. Összeszorítom a fogam, lehunyom a szemem. Érzem a sugarat, néha megremeg a kezem, és a hüvelyembe is behatol. De én most egy rapid csiklóorgazmust szeretnék. Gyorsat és erőset. Hogy kibírjam a mai napot. De meglesz, a csiklóm már levette a kapucniját, előbújt, és átadta magát a vízsugárnak.

Ölelkeznek, egybe forrnak. Most nem kell a síkosítás, nem kell a váladék, le is mossa azonnal. Előre görnyedek, aztán hátra, az arcom teljesen eltorzul. Lüktet a csiklóm, nem látom, de érzem, hogy mennyire megduzzadt, hogy minél nagyobb felületen izgathassam. És én pont azt teszem. Már csak pár másodperc!

Megfeszül a combizmom, kimerevítem a térdem. És nagyon gyorsan jön az orgazmus, egy irtózatos görcs, és aztán egy hatalmas adag görcsoldó. Oolyan lesz a lábam, mint a kocsonya. Nincs bennem csont…

Le kell zuhanyozzak újra, és fel kell mossam a fürdőt…

Milyen közönséges befejezés!

Mint csomót kötni az óvszerre.

Vagy kiköpni (már értem).

Megtörölközöm, de odalent még mindig nagyon érzékeny, óvatosan itatom fel a vizet, felveszem a bugyimat, a melltartómat, és farmert meg pólót. Halkan kiosonok, bezárom magam mögött az ajtót, kocsiba szállok és elindulok.

Az ügyfeled már várt rád, kávéval kínált, de visszautasítottad. Se kávé, se cigi, se pia, se nők...

Ja de, nők igen! :)

Nagyon jól megy a tárgyalás. Profi vagy, tudod, mikor, mit, hogyan mondj, az ügyfél  a tenyeredből eszik.

Tankolnom kell, megállok egy benzinkútnál. Nem indulok rögtön tovább, hanem félreállok, lejjebb tekerem a zenét, és koncentrálok. Rád! Felidézem az arcodat, a hajadat, a testedet nem tudom, mert még csak egy arasznyit láttam belőled…

Ha egyszer már sikerült fejben elmennem, tudod, ahogy meséltem, akkor megpróbálom, képes vagyok-e arra, hogy fejben felizgassalak....

Felhúzom az ablakot, és iszok egy kis vizet, hideg van, nem állítom le a motort, meg a rádió is szól, nem akarok itt ragadni, bikakábelem sincs, mióta Veszprémben leégettem... Lejjebb tekerem a rádiót, és keresek egy alkalomhoz illő zenét. Valahol olvastam, hogy a Boleró tipikus dugós zene, hát nem tudom, nekem az jut róla eszembe, amikor a suliban szólt az egyparipakétparipavágtat, tízparipaszázparipaügetahegyeken... na erre én nem tudok hangulatba jönni.

Nyomogatom az állomáskeresőt, itt hírek, ott beszélgetés, Végül bejön vmi 80-as évekbeli szexzene, jöhet! Megdöntöm az ülést, behunyom a szemem, és koncentrálok. Azt mondtad, az agyam rendben van, most meglátod, mennyire!

Látlak magam előtt. Ülsz szemben az ügyfeleddel, már vége a tárgyalásnak, laza levezető beszélgetés. Elképzelem magam, amint belépek az irodába, de ti nem láttok. Körbejárok, kinézek az ablakon, megmozgatom a függönyt. Odamegyek mögéd, megsimítom a hajadat. Úgy érzed, mintha huzat lenne, fel sem veszed.

Beszélgettek, az ügyfeled kávézik Nagyon szeretem a kávéillatot. A válladra támaszkodom, és a nyakadba hajolok. Beleszuszogok a nyakadba. A bal füledet megsimítom a kezemmel, a jobb fülcimpádat megpuszilom. Végigcsókolom a fülkagylódat, aztán nyelvvel végigmegyek rajta. Elindulok a tetején, és mint egy labirintust, bebarangolom. nem félek, hogy eltévedek, ismerem az utat. Belenyalok a füledbe.

Ezt már érzed. Nem olyan erősen, mintha tényleg ott lennék, de mintha egy éteri lény lebegne körülötted. Megborzongsz.

Veled szemben semmit sem vesznek észre.

Benyúlok az inged alá. Nagyon szorosra gomboltad, nincs könnyű dolgom, a legfelső gombot kigombolom, észre sem veszed. Rajtad van a fehér pólód, V nyakú, finom puha, és ragyogó fehér. Előbb a pólón keresztül simítom meg a mellkasod. Nem érzem a szőrszálakat!

Milyen szép tartással ülsz! Lenyúlok egészen a köldöködig, aztán vissza felfelé, a bal melleden végig, és azon mosolygok, h neked is ugyanúgy megkeményszik, mint nekem…

Az ujjaimat a pólód nyakába csúsztatom, közben a fülkagylódat harapdálom finoman. Most már érzem a cuki szőrszálakat, amiket nem szeretsz. Én szeretem!

Ha a mellkasodra feküdnék, csikizné az orromat.

 Ha pislognék, táncot járna a szempillámmal.

Ha a mellbimbód csókolnám, olyan lenne, mintha bajuszom nőtt volna.

Állok mögötted, simogatom a mellkasod. Érzel valami enyhe bizsergést. Arra gondolsz, biztos megint a stressz. Alig aludtál, 3 órát vezettél, semmit sem ettél. A másik kezemmel is benyúlok a pólód alá. Megkeresem a mellbimbódat. Megsimítom, megdörzsölöm. Közben a nyakadat csókolom. Az ujjaim közé veszem, és sodorgatni kezdem. Nyugi, senki nem lát semmit, csak te érzel egy finom simítást a testeden.

Egyszercsak felállsz a székből, vége a tárgyalásnak! Nem kaptam több időt!

Ahogy felpattansz, durván keresztülnyomakodsz rajtam. Nem haragszom, nem tudhatod, hogy ott vagyok. De ez a lökés visszazökkent a valóságba, ott ülök a kocsiban, szól a rádió, ködös az idő, indulnom kell tovább.

Visszaszaladok egy kávéért a kútra, elmegyek mosdóba, bevágom magam a kocsiba, csutkára tekerem a rádiót. Vissza kell térnem a valóságba, végtelenül fárasztó ennyire koncentrálni, és én még most is a hatása alatt vagyok annak, hogy sikerült.

Elköszönsz az ügyféltől, és ebédelni indulsz. Furcsán érzed magad, mint véradás után, amikor van rajtad egy fáradtság, de a csontvelőd már termeli az új, friss vért, ami megfiatalít.

Bemegyek a cégbe, és teszem a dolgomat. Nem tudok figyelni.

Tésztát eszel, és ásványvizet hozzá.

Kolléganőm felhúzza magát, leribancoz, ez pont kapóra jön, lelépek.

Telefonálgatsz, intézkedsz, 100 ímélt elküldesz, készülsz lélekben a délutánra.

Elmegyek Budaörsre, megkeresem a helyet, ahol szeretkeztünk. Alig találom meg, végül lekanyarodok a viskók közé

Eleged van, haza akarsz menni. Fáradt vagy, kimerült, pihenni szeretnél, és nyugalmat. Lemerültek a tartalékaid a konferenciák alatt, és még most sem jön nyugalmasabb időszak. És persze lelkileg is padlón vagy. Fizetsz, és visszaindulsz a küvetkező tárgyalásodra. Profi vagy, nem látszik rajtad semmi, ruganyosan lépdelsz, magabiztosságot sugárzol, megnyerő vagy.

Halk zene szól, az ülésem hátradöntve, relaxálok. Megkereslek az épületben, végigsuhanok a folyosókon, nem kerülgetem az embereket, csak átlebegek rajtuk. 180 km van köztünk, de én mégis ott leszek veled.

Nem akarom, hogy rosszul sikerüljön a tárgyalásod, türelmesen várok, míg a fontos részeket befejezitek. Addig elmegyek a szomszédod kórházba gyerekosztályra, megcsikizem a beteg apróságokat, megmozgatom az ágyak végére kötött minion lufikat, megsimogatom a holtfáradt aggódó anyukákat, akik napok óta egy stokin alszanak.

Megint elcsúsztam az idővel, mire észbekaptam, már végeztél, kijöttetek az irodából, kezet fogtatok, és indulsz máris a kocsidhoz.

Mögéd lebegek, és a nyakadba ülök. Nincs súlyom, nem érzel nehéznek.

Vicces, gyerekkoromban nagyon szerettem volna egy láthatatlanná tévő köpenyt, és most van egy, mindig is ott volt a fejemben!

Azzal szórakozom, hogy eléd lebegek, és átmész rajtam.

Egyszer.

Kétszer.

Háromszor.

Sokszor.

Én minden alkalommal beleszédülök.

Te mit érzel?

A kocsiban már alig várod, hogy elővedd a telefonod, és megnézd a méljeidet.

Sorra megválaszolod őket, én pedig a lábadhoz kucorodom.

Félek, hogy megint kifutok az időből, így a lényegre térek.

Simogatom az ágyékodat.

Nagyon fura, bennem vannak a térdeid, a fejemben a kormánykerék.

Simogatom a combjaidat, a vádlidat, amit még sosem láttam.

Melegséget érzel.

Jóleső melegséget.

Simogatlak.

Alig érezhetően, hiszen csak egy gondolat vagyok.

Kellemesen érzed magad tőle, örülsz, h vége a napnak, leeresztesz, és arra gondolsz, akit szeretsz.

Kigombolom a nadrágod.

Felmászom az öledbe, és hozzád bújok.

A csípőmet a tiedhez szorítom, és mozogni kezdek rajtad.

Nem vagy bennem.

Nem érintesz meg.

Azt sem tudod, h ott vagyok.

Lassan feléled a péniszed.

Visszamászom a lábadhoz, óvatosan megérintem aztán rájövök, h úgysem látsz, nem érzel, az agyunk kommunikál, nincs miért aggódnom, vagy zavarban lennem.

Marokra fogom, és megszorítom.

Ráborulok, és köré fonom az ajkamat.

A nyelvemmel körbeölelem, és míg mozgatom a fejem a kezemmel követem a fejem mozgását.

A kormánykerék minden mozdulatnál keresztülmegy a fejemen, bizarr.

A másik kezemmel kiszabadítom a golyóidat is, és finoman masszírozom.

Te ebből szinte semmit nem érzel, feszít az ágyékod, vágysz a kielégülésre, de hát egy parkolóban vagy!

Kinyújtom a nyelvem, és végignyalom, kezemmel próbálok nem idiótán pumpálni, ezt még gyakorolnom kell. hátradőlsz, behunyod a szemed, relaxálsz.

Én szorgalmasan ügyködök rajtad alul, vákumot képzek a számban, és beszippantom a makkodat, elengedem, körbecsókolom.

Elengeded magad, és néhány pillanatra mintha látnál.

De elhessegeted magadtól a gondolatot, milyen képtelenség.

Nem tudsz segíteni, a saját ritmusomban mozgok, még nagyon suta vagyok ebben, de olyan őszintén nyújtom át magam, amilyet előttem el sem tudtál képzelni.

Nem tudom, lehet-e gondolatban ejakulálni.

Szerintem lehet.

A kocsimban ülve önkéntelenül is mozdul a kezem, a szájam.

A kocsidban térdelve felkészülök a fogadásodra.

Érzem, hogy már közel jársz, hogy kielégítelek anélkül, hogy tudnál róla.

Egész nap nem gondoltál rám egy percet sem, én pedig hajnal óta azon vagyok, hogy különleges élményben részesítselek.

Még párat mozdulok, párat szorítok, és igen, érzem a meleg folyadékot a szájamban, a torkomban, az enyém, tőled kaptam, a tested része volt, és most az enyém!

NYELD LE!

Igen, az ajándékot nem szabad visszautasítani, végigcsorog a torkomon, éget, de hozzá fogok szokni, a drogom lesz, ezért kelek fel reggel, ezért kínlódom végig a napokat, hogy megajándékozz vele.

Ugatnak a kutyák, kopognak az ablakon, rossz helyen állok, elnézést, már el is mentem…

Elfordítod a slusszkulcsot, és hazaindulsz. Jön egy SMS: Jó utat hazafelé! Vigyázz magadra!

De nem válaszolsz…