bocsi a mélért, csak sos szerettem volna vmit mondani, akkor találtam ki, tök beteg, szóval biztos tetszene :)

az jutott eszembe, h felhívnálak edzés közben

amikor én edzek

megfigyeltem, h van egy intenzív edzéssor, minek kb a felénél, elkezdek érdekesen zihálni és arra gondoltam talán meghallgatnád élőben...

mondtam, h beteg...

nos? kis auditív ingertenger?

na akkor megtámogatom kicsit vizuálisan is, használd a képzeleted

konferencia, egész nap dolgozol, rohansz, intézkedsz, csomó dolog van, ami úgy tűnik, nem jön össze, késik az előadó, büdös a hal a vacsorán, otthon maradt a kedvenc nyakkendőd, rájött a hányás az egyik hosztesszre... és MINDENT el tudsz sikálni, a résztvevők a világon semmit nem vesznek észre

te észre sem veszed az idő múlását, azon kapod magad, h este van, kilométereket rohantál, több száz emberrel beszéltél, nem ettél még semmit

este vacsora, a napi első étkezésedet megejted, ne egyél sokat, mert megterheled a gyomrod, és én nem szeretném, ha belém aludnál :)

este mindenkitől elköszönsz, bezárkózol a szobádba, töltesz egy kis bort, megengeded a kádat, szigorúan hab nélkül, tudom, hogy így szereted

levetkőzöl, a boroddal bevonulsz a fürdőszobába, belecsusszansz a kádba, én ekkor már átöltöztem, felvettem a sportmelltartóm, a sportpólóm, bemelegítettem, az izmaim készen állnak

megcsörgetlek, bedugod a fülesed, nyakig merülsz a kádba, nem aggódsz, nem feszülsz be, csak hallgatsz

én elkezdem a 15 percest, ennyi időd van, hogy rám hangolódj, hogy élvezd a hangom, hogy velem lehess

az elején még semmit nem hallasz, max a lélegzetemet, egyre gyorsabb lesz

mint amikor beülök melléd a kocsiba, és elindulunk egy búvóhely felé

nem baj, ha neked is felgyorsul kicsit a lélegzeted...

pár perc múlva nehezebb gyakorlatok jönnek, és elkezdek fújtatni... ritmusra fújom ki hangosan a levegőt, néha kis szünettel

ha épp ráérsz, nem bánom, ha átültetted a hangom más helyzetbe... érezd jól magad

én vizuális típus vagyok, és azt látom magam előtt, ahogy lecsúszol a kádban, előbb iszogatod a borodat, aztán a kád szélére teszed, és elkezded simogatni magad...

lehet, hogy kitámasztod a lábad a kád végében...

vagy a fejed alá teszel egy törölközőt

vagy néha lecsúszol a víz alá, és visszatartod a lélegzeted

remélem, senki nem kopogtat be... most csak velem vagy

én pedig ott vagyok az utolsó harmadban, már izzadok rendesen, a szünetekben törölgetem a homlokom, iszom egy korty vizet, aztán teljes erőbedobással mozgok

feszül a combom, a karom, és mivel már nagyon fáradok, a fújtatásom nyögéssé erősödik

ritmusra, mint előbb a fújtatás, de ez már nagyon intenzív, szinkronizálni lehetne vele bármelyik 18+-os filmet...

ez persze csak egy edzés, de te nem látsz

elképzelhetsz, bizonyos részletek stimmelni fognak...

a hajam zilált, és csorog az izzadság a homlokomról, a nyakamról, befolyik a mellem közé...

a pólóm a testemhez tapad... a nadrágom feszül a fenekemen...

kitörésnél hátratolom a fenekem, megfeszül a combom, a vádlim, hátulról nézve biztosan tetszene

amikor keresztbe mozdul a karom, néha beleakadok a saját cicimbe

azt hiszem, tetszik, amit hallasz, nem okoz gondot átültetni egy szeretkezés hangjaivá

és elképzeled, ahogy rajtad ülök...

...ahogy alattad fekszem...

...ahogy a mellem a kezedben...

...hogy az izzadtságunk összekeveredik...

...hogy neked pucsítok...

...hogy a hátamra hajolsz...

...hogy azok a hangok kéjről szólnak...

...hogy halkan kezdem felvezetésként, aztán fogy a levegőm, visszatartom a légzést, beszorul a tüdőmbe, beszívom magamba a pillanatot, lefotózom az agyamban, hogy bármikor előhívhassam....

...persze levegő nélkül nem bírom, így folytatom a fújtatást, mint egy felajzott gőzmozdony...

...hadd legyen csukva a szemem, így képzelj el, még nem értem a tanulási folyamat végére...

...és a végén már feladom, nem bírom magamban tartani...

...nem tudom szavakba foglalni, de a hangomból érzed, hogy jó, hogy nagyon jó...

...már csak 10 másodperc...

...5...

...2...

...1...

...és vége, belehaltam...

saját izzadtságomban fekszem a földön

...közös izzadtságunkban a karodban...

alig kapok levegőt

...alig kapok levegőt...

kicsit pihenek, elpakolok magam után, és lefürdök

...elpilledek a karodban, nem érdekel, hogy ragadunk, hogy maszatosak vagyunk, élvezem a pillanatot...

ekkorra már aszalt szilvává ázott a lábad, ideje kimászni a kádból, feküdj le, és álmodj

tudom, kiről álmodsz...

nem rólam, RÓLA

Kb egy hónapja zsibbad a karom. Reggel, mikor felkelek, könyéktől lefelé mindkét karomon mintha hangyák mászkálnának, pedig nem fekszem rajta. Ez így 30 évesen igencsak ijesztő, ezért elmentem a dokihoz, hogy írjon nekem beutalót - akárhová, fogalmam sincs, melyik a zsibbadászat.

Kaptam laborba és neurológiára, azt mondta h szerinte alagút szindróma, el is mesélte, milyen a műtét, hát borzalmasan hangzott. Na ma eljutottam (protekcióval) a neurológiára, egy tündéri kedves doktornőhöz. Időpontra mentem, de így is rengeteget kellett várnom. Féltem, unatkoztam, és arra gondoltam, írok a szeretőmnek a facen, nem azért, hogy olvassa, hanem, hogy elfoglaljam magam. Írogattam minden faszságról, a barátnőmről, a kutyáról, hogy mennyire félek, hogy elromlott a kocsim, hogy láttam a főorvost, aki olyan, mint ő, csak idősebb kiadásban... Egy mondatot írt vissza, hogy megint "szenvetőzök". Ezt a szót tőle tanultam, szerinte én mindig szenvetőzök.

Megint igazi picsának éreztem magam. Gyűlöltem, hogy egyedül vagyok, hogy nincs kinek elsírnom, mennyire félek, hogy nincs, aki  megsimogassa a hátam, a fejem, aki reggel még magáévá tesz, hogy kis lendületet adjon, aki délben felhív, hogy na mi volt az orvosnál, aki este megnyugtat, hogy az MR még nem azonos a halálos ítéletemmel.

Szóval a lényeg, hogy megvizsgált a doktornő, és előbb koponya, majd inkább nyaki gerinc MR-re adott beutalót, mivel ő nem talált eltérést nálam. Mikorra kaptam időpontot? JÚLIUSRA! Ma márc 1 van, az időpontom 4 hónap múlvára szól!!! 4 hónap! Azalatt meg lehet dögleni! Lebénulni! WTF? 4 hónap? Bassza meg a kutya, hát ezen én annyira kiakadtam, pedig helyes volt, ott rögtön szerzett nekem időpontot, nem kellett még nekem telefonálgatnom utána. Azt mondta, ha elmúlik a zsibbadás, mondjam le, mert hadd szabaduljon fel az időpont. 

Hazafelé nem sírtam, de itthon kitört belőlem, lefeküdtem a kanapéra, és ott zokogtam, Bodza jött is rögtön vigasztalni. Összebújtunk a kanapén, átöleltem, kicsit el is pilledtünk, amikor felébredtem, rosszul is éreztem magam, mert azt írtam, nincs, aki szeret, aki vár, aki megölel, mert ő itt van nekem. Sőt, az én kis drágám két szép nagy hányáscsomagot is elhelyezett nekem a szőnyegen, hát nem imádnivaló?

Ma elmentem nőgyógyászhoz. Jó, tudom, ez nem nagy dolog, de én közel 10 éve nem voltam. Amikor az erőszak ért, olyan szintű vaginizmusom lett, hogy az orvosi vizsgálat is lehetetlen volt, iszonyat görcsben voltam, kétszeri kudarc után inkább úgy döntöttem, ha egyszer úgysem élek nemi életet,akkor nem megyek orvoshoz sem. Persze közben folyamatosan paráztam, hogy mi van, ha rákos leszek, vagy akármi, de eddig megúsztam.

Ma egy budai rendelőben voltam, kuponos vizsgálat, úgy döntöttem, ha a szeretőm belém tud hatolni, akkor talán egy ilyen vizsgálat is menni fog. Borzasztóan be voltam rezelve, annyira idegen volt az egész, ott ült a sok nő, beszélgettek, behívták őket, pár perc múlva mosolyogva jöttek ki, mintha mi sem  történt volna. Egyik mondta, milyen ügyesen tette fel a doktor úr a spirált, hát itt azt hittem, elszaladok...

Mikor én következtem, szólított az asszisztens, bementem a vizsgálóba. Furcsa volt, mert az orvos egyedül ült bent, mintha azt olvastam volna, hogy mindig kell legyen vele személyzet, legalább plusz egy fő. Beküldött az öltözködő budoárba, volt papucs, abban libegtem ki egy szál nuniban és hosszú blúzban. Persze nem véletlenül voltam hosszú blúzban, annyira szégyenlős vagyok, tudom, hogy neki én csak egy újabb vizsgálni való húsdarab vagyok, de nekem nem.

Felmásztam a vizsgálószékbe, és próbáltam nem ott lenni. Mondtam az orvosnak, mi történt velem, és azt mondta, próbál nagyon kíméletes lenni. Elfordítottam a fejem, kerestem egy könyvet a polcon, és próbáltam annak a gerincét kibetűzgetni. Ellazultam a mennyire csak tudtam, és csodák csodája, az orvos egész könnyen meg tudott vizsgálni! Attól a fém kacsától nagyon féltem, meg a mintavételtől, de kibírtam. A mellvizsgálatot utána már fel sem vettem. Annyira felszabadító érzés volt, hogy most tulajdonképpen olyan voltam, mint BÁRMELYIK másik nő, nem egy görcshalmaz, akibe erőszakkal sem tudják betuszkolni a vizsgálóeszközöket.

Megkönnyebbülve jöttem haza, próbáltam felhívni a szeretőmet, hogy túléltem, itt vagyok, de kinyomott. Persze, este a családjával van. Én is hazajöttem a kis családomhoz, adtam neki egy nyúlfület, és míg azt ropogtatta, én is elnyalogattam egy fél üveg Nutellát, azt hiszem, megérdemlem!

Hideg van a szobámban, de a napnak már van annyi ereje így kora reggel is, hogy érzem a bőrömön. Ahol rásüt a mellbimbómra, furcsa érzetet kelt, egyszerre hideg és meleg, nem is tudom, melyik hatására, de kivirágzik a mellbimbóm, kőkemény lesz és kívánós. Megsimítom, majd benyálazom az ujjam, ahogy a szeretőmtől tanultam. A hűvös érintéstől egyre jobban összeugrik, nyálas kézzel morzsolgatom, és élvezem az érintést. Bal kezemmel közben végig simítok a hasamon, le a szeméremdombomon, végig ott, ahol korábban egy kis szőrcsíkocska volt, de a szeretőm kedvéért már teljesen csupasz... Ilyenkor van az, hogy nincs elég kezem, mindkét mellem és a puncim is kívánja az érintést, a simogatást, a kéjt, a szeretőmet, de csak én vagyok magamnak. Jobbommal folyamatosan a melleimet simogatom, a bimbóimat morzsolom, míg ballal benyúlok a szeméremajkaim közé, pillanatok alatt megtalálom a csiklómat, előbb finoman simogatom, majd egyre erősebben dörzsölöm, érzem , ahogy megduzzad, vérrel telítődik, egyre érzékenyebb lesz.

Nem nagyon vannak szavaim a szexualitásra, amik vannak, azok vagy orvosiak, vagy ovisak. A csiklómat például katicának hívom, mióta szeretőm van, ő meg nemes egyszerűséggel csiklónak. Az én kis katicám egy csuklya alatt éli mindennapjait, de most elődugta a fejét a kapucni alól, és körbenéz, várja a beteljesülést. Simogatom, masszírozom és dörgölöm, érzem, ahogy egyre jobban megfeszül a testem, milyen jó, hogy magam vagyok, nem kell megjátszani magam, nem kell csendben lenni, amikor érzem, hogy mindjárt elélvezek, egyre hangosabban zihálok, majd a csúcsra érve hatalmasat nyögök, úgy szakad ki belőlem a hang, mint egy vulkánkitörés. A testem is ezt a kitörést élte meg, megfeszült minden izmom, majd elernyedt, és úgy éreztem, minden csontom kocsonyává, a húsom pudinggá vált, a combom remegett még hosszú másodpercekig, a lábam úgy rángott, mintha epilepsziás rohamom lenne.

Magamra húztam a takarót, fáztam, még egy kicsit a fal felé fordultam, a szeretőmre gondoltam... és jól elkéstem, mert a szokott 10 perces ejtőzésemből egy rendes elalvás lett...

Annyira szép idő volt hétfőn! Reggel arra ébredtem, hogy füttyögnek odakint a rigók! Kicsit meglazítottam a redőnyt, hogy beszüremlődjön némi fény, és még visszamásztam az ágyba.Éjjelre mindig leveszem a fűtést, így reggelre kicsit nehéz kidugni a lábam a takaró alól, viszont szeretem nézni, ahogy a hűvösben megmerevedik a mellbimbóm, így nem takaróztam be újra. Hanyatt feküdtem az ágyon, egy fénypászma a jobb mellemen és a köldökömön keresztül lefutott a bal térdemig, úgy helyezkedtem, hogy a puncimat is érje a napsugár.

Sose voltam elégedett a testemmel, főleg, mióta rövid idő alatt felszaladt az a 3 kiló és nem akar lemenni. De a szeretőm azt mondja, szép a mellem, szép a puncim, megérdemlik, hogy szeressem őket. Azt kérte, maszturbáljak minél többet, hogy amikor végre lehetőségünk van együtt lenni, akkor már ismerjem a testem, tudjam, mi a jó nekem. Reggelente szoktam magamhoz nyúlni, inkább félálomban, aztán még a fal felé fordulok egy tíz perces pihegésre. Most, hogy nap így rásüt a testemre, felveszem azt a szemüvegem, amivel megpróbálom szépnek látni magam. 162 centi vagyok, és 57 kiló, nem kövér, de a vékonytól igencsak messze. Feszes a testem, heti háromszor edzek, a mellem az átlag felső határán, narancsbőr nem sok, de azért akad, a lábam hosszú, a puncim csupasz és illatos... Figyelgetem magam a keskeny fénycsíkban, mint egy reflektor fényénél, mocorgok az ágyon, hogy minden részemet szemügyre vehessem.

Nem vagyok elájulva magamtól, de talán el kéne hessegetnem azt az undort, amivel magam felé fordulok. Mocskosnak, undorítónak, egy rongynak éreztem magam az erőszak(ok) után, gyűlöltem, hogy testem van, gyűlöltem, hogy melleim vannak, gyűlöltem, hogy észrevesznek... Láthatatlan próbáltam lenni az elmúlt években, és olyannyira tökélyre fejlesztettem ezt, hogy magam is elhittem, hogy az vagyok. Egészen addig, míg a szeretőm észre nem vett...

...de nem vagyok boldog :(

Van a szeretőmnek egy mondata: "Ez ilyen!". Ez minden találkozásunkkor  legalább egyszer előjön, és gyűlölöm. Kb az az értelme, hogy vagy csináljuk ezt így, heti egy óra a kocsiban, vagy arra van az ajtó.

Ez ilyen! Kibaszottul többjelentésű. A múltkor, mikor megsimítottam a vállát, és megkaptam a "kedvesvagy"-ot, azt jelentette, maradj a hátsó ülésen, nehogy meglássanak. Amikor mondtam, hogy menstruálok, és nem lesz jó a csütörtök, akkor azt jelentette, "akkor szopj le!". Amikor tárgyalásom lett volna, de ő épp akkor akart találkozni, akkor "mi ér többet neked, 15 millió, vagy egy jó szex?", na mikor ezt mondta aszittem rosszul hallok, baszki, hát pénzből élek! Mikor szóvá mertem tenni, jött az ez ilyennel...

Azt hiszem, az Ez ilyen! úgy aránylik a Fontos vagy nekem!-hez, mint az ipari hulladék Frissföl a jó zsíros házi tejfölhöz. Méterekről bedugult orral, erős ködben talán össze is kevered, de ha ráteszed a töltött káposztádra, az első falatnál kiderül.

Amíg ezt írtam, Bodza idejött hozzám, és az ölembe hajtotta a fejét. Ha sírok, mindig idebújik vigasztalni, most is olyan kis cuki fejjel néz, hogy miért bőgök megint. Ő sose mondja, hogy ez ilyen. Csak néz azzal a kis butus arcával, meg tudnám zabálni, látom rajta, hogy fontos vagyok neki. Legalább egyvalakinek fontos vagyok, még ha négy lába is van. Ő még sosem okozott csalódást, nem ígért találkozót, aztán nem jött el, nem felejtette el a névnapomat, nem szégyell, és mondja azt, hogy ne foglalkozzam az ő dolgával. Viszont velem tölti az éjszakát, és reggel úgy kelünk fel, hogy az orrom alá tolja a büdös fenekét. Látod, Bodza, ez már csak ilyen...

Tegnap Pesten járt a barátnőm. Tizenéve ismerjük egymást, főiskolás ismeretség. Ő férjnél van, van két gyereke, és úgy fél éve szeretője. A férjének is van egy, és ebben a hatos felállásban élnek. Szereti a férjét, de ő már több, mint egy éve nem nyúl hozzá. WTF? Mi az, hogy egy pasi úgy fekszik a felesége mellett az ágyban, hogy nem nyúl hozzá hónapok óta? Akkor inkább maradok vénlány, mint valaki mellett így éljek. Barátnőm a pasijával jött fel, ő még ment tovább, mi meg töltöttünk egy csajos délelőttöt együtt. Plázáztunk, kávéztunk, dumáltunk.

Épp a szeretőinket beszéltük ki, amikor jött egy telefonja, egy barátnője volt, a férje síbalesetet szenvedett Ausztriában, eltört az arccsontja, a fogai kiestek, a combcsontja, a medencéje, mindene szilánkokra tört. Az agya nem sérült állítólag. Elméláztam, milyen törékeny is az emberi élet. Egyik pillanatban még suhansz le a hegyen, a feleséged és a gyerekeid melletted, aztán a kórházban ébredsz, és nincs egy ép porcikád. Ilyenkor milyen megnyugtató, hogy ott ül az asszony az ágyad mellett, fogja a kezed, és biztosít róla, hogy meg fogsz gyógyulni. Ha előtte csaltad, ekkor megbánod? Ha ő előtte csalt, most alig várja, hogy beadd a kulcsot?

A szeretőm kit szeretne maga mellett ilyen helyzetben? A feleségét, a szeretőjét vagy engem? Na engem tuti nem, ezt többször is értésemre adta. Egyszer kérdeztem, kinek tudná egy életen át cserélni a pelenkáját egy agyvérzés után, vagy kitől fogadná el, hogy tisztán tartsa a sztómáját, ha mozgásképtelen lenne. Kitérő választ adott. Sokszor mondta, hogy a szeretője  a gyerekeit is elhagyná érte, és ez mennyire ijesztő. Hát szerintem is. A magam helyzetét másnak érzem. Én egyedül vagyok, az ő házassága pedig az első szeretőnél elértéktelenedett. Megbecstelenítette a feleségét, a házasságát, a 20 évet, amit együtt töltöttek, a gyerekeket, az egész eddigi közös életüket. Én egy pina vagyok neki. Egy pina, akit hetente egyszer megtöm, aztán egy hétig felé sem néz. Egy pina nem gondolkozik. Egy pina nem lehet hibás. Egy pina nem tud két szerető szív közé állni. Egy pina nem tud egy működő házasságot szétzúzni.  Az csak egy pina.

Ha síbalesetet szenvednék, a szeretőm meglátogatna? Ülne az ágyam szélén? Intézné a Magyarországra szállításomat? Segítene a harcban a biztosítóval? Megmérné a lázam? Hozna tiszta bugyit? Attól tartok, egy SMS-t sem küldene. Hiszen én csak egy pina vagyok. Csak egy pina vagyok. Egy pina.